Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 107 — kult ciszterci imádságos életnek s vele a magyar középkor apácamonostorai belső' életének becses bizonyítéka. Benedek alkancellár ékesszavú tolla leírta, hogy IV. László egyik alkalommal vadászni ment a Bakony rengetegébe, s útközben betért a ciszterci apácák Boldogságos Szűz tiszteletére épült templomába. Észrevétlenül állott meg ott s tanúja volt, amint a dicsőséges Szűz egyházában szakadatlanul Istennek szolgáló apácák ajkáról a dicséret zengése a csillagok magasságáig emelkedett fel. A király maga is áhítatra gerjedő lélekkel nézte, hallgatta őket. A zsolozsmázás nyelve mindvégig latin ; az apácák legtöbbje megtanult ezen a nyelven. De korán fellépett az az óhajtás, hogy a lelkiolvasmány egyik része anyanyelvükön legyen. 1601-ben a nagykáptalan megengedi az olvasmánynak az apácák anyanyelvén történő végzését. Ezért a latinul jólértő apácák lefordították a szövegeket hazai nyelvre és gondosan rajzolt írással beírták a nagy felolvasó kódexekbe. Tartalmilag legjobban szerették a szentek életét és a róluk szóló legendákat. Ezekből az apácafordításokból a monostorok könyveiben sok szellemi és nyelvi kincs halmozódott fel nálunk is s azoknak néhány megmaradt példánya becses nyelvemlék. De benne van még a középkor áhítatos szelleme és mélységes hite is. Amit pedig a kész szövegek mintájára .maguk az apácák fogalmaztak, az is csupa istenszolgálat, elmélkedés, aszkézis, lelki élet. Eszköz csupán arra, hogy aki olvassa és átelmélkedi, az minél tökéletesebb szerzetesi életet élhessen. Ciszterci apácáink féltve őrizték értékes könyveiket s mint tudjuk, Veszprémből átmentették azokat Körmendre is. Innen a monostor megszűnésekor Németújvár várába kerültek, onnan Győrbe. Hollétük ma ismeretlen. Mivel azonban a történelmi búvárlatok során fel-felbukkan egy egy irányjelző nyom a ciszterci kézírásos könyvekre vonatkozólag is, nem alaptalan az a remény, hogy a behatóbb kutatás megállapítja majd egyik-másik kódex ciszterci eredetét, vagy vonatkozását. A lelkiélet irányítója a gyóntató. Befolyása minden tekintetben igen nagy, azért személyének jó megválasztása igen fontos. Eszköze azonban inkább a tanácsadás, mintsem az intézkedés. Ellátásáról maguk az apácák gondoskodnak. Kívüle néha még miséző papjuk is van, akit szintén maguk választanak meg. 1373-ban maga Erzsébet királyné védi meg a veszprémvölgyi apácák jogát misézőjük megválasztásában, mert László veszprémi püspök maga akar nekik káplánt adni. A gyóntató, ill. a miséző segíti hozzá a szerzetesnőket a lelkiélet két elmélyítő eszközéhez, kegyelmi forrásaihoz, a szentgyónáshoz és szentáldozáshoz. Gyakran gyónnak; az 1601-i nagykáptalan szerint kéthetenkint és minden ünnep előtt. A gyakori szentáldozás nem volt szokásban: az 1260-i nagykáptalan rendelkezései szerint évenkint hétszer áldoztak, de a hivatalos látogató többre is adhatott engedélyt. Viszont a szentáldozás napját különös ünnepnek tekintették. Maga a szentáldozás 1261-ig két szín alatt történt akárcsak a férfi ciszterci monostorokban. Ekkor intéz-