Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1942

— 108 — kedik a nagykáptalan, hogy ezentúl a Rend minden monostorában csak a a kenyér színe alatt áldozzanak, mert a két szín alatt áldozásból komoly veszedelmek származhatnak. Valószínűleg a vigyázatlanságból könnyen előforduló tiszteletlenségre gondoltak. S hogy a szerzetesi magány annál zavartalanabb legyen, a lelkiéletet fenyegető veszedelmek pedig kevesbedjenek, az apácák közül a ciszterciek voltak az elsők, akik az 1218-i és 1230-i nagykáptalanok rendelkezésére szigorú klauzúrát vezettek be monostoraikban. Ez volt a ciszterci apácamonostorok élete — néhány vázlatos vonásban megjelenítve. Feltűnhetik benne, hogy itt az „Imádkozzál és dolgozzál" kettős parancsa más súlyelosztásban érvényesül, mint a férfi monostoroknál. Mintha apácáinknál még a férfiszerzeteseknél is nagyobb hangsúly lenne az imádságon, az istenszolgálaton. Életüknek, munkájuknak tehát a külső szereplés nem ad semmi jelentőséget, de annál többet az elvonultság, lelki elmélyülés, imádságos élet. „Ebben a szakadatlan istenszolgálatban a Clairvaux-i misztika mélységei virágzanak ki a léleknek Istenben való feloldódása által. Női apátságainkban nem vívott harcot elsőbbségért a dialektika és misztika. Az isteni szeretet mindent magába ölelő ereje igézte meg a maga csodálatos világával a bolyongva kutató észt és felszínen úszó tudást. Az isteni magasságba lendülő elmélyülés nem nézte le az emberi életformákat, de értékelésében szellemi realizmussal mérte fel a mulandóság és az örök távlatok ellentétét. Nem vetette meg az ész és tudás szolgálatát, — soha nem tette : csak hódolatra késztette az Isten felé feslő szeretet magasabbrendűsége előtt. Ezt külsőleges történeti adatokkal méltó keretbe foglalni nem lehet. Ha nem akarjuk profánná sekélyíteni ezt a szép, istenibb életet, akkor a külső történet mögött lássuk meg a belső élet hangtalan áradását, érezzük meg azt a mindig frissen lüktető, titokzatos szívdobogást, amely a monostorok valódi életét tette." Sajnos, az az általános hanyatlás, mely a ciszterci férfimonostorokban észlelhető volt a középkor végén, nem kímélte meg a női monostorokat sem. Azonban, mint a férfiaknál, itt is akadtak mindig erős lelkek, akik az eredeti életmódhoz és szigorúsághoz való visszatérést szorgalmazták. Spanyolországban és Itáliában sok női monostor fennmaradt egész napjainkig, de vannak ciszterci apácamonostorok más országokban is. Hazánkban jelenleg ciszterci apácák nincsenek; a nyolcszázéves ünnep során többen érdeklődtek, hogy nincs-e Zirc tervei között ciszterci női monostor létesítése s ugyanakkor az egyik külföldi ciszterci apácamonostor is érdeklődött egy új magyar telep benépesítése iránt. Bizonyos, hogy a ciszterci apáca-élet csendes, zajtalan, imádságos folyása nemcsak megfelelt a magyar női léleknek, hanem arra vonzóerővel is hatott. Azoknak a ciszterci apácáknak, akiket vezetéknéven ismerünk, mind csupa jóhangzású magyar nevük van, mint Arátsy, Bötsvölgyei, Mindszenthy, Nyári, Onori, Szennyesi, Telekesy, Thasy. Hátha most is