Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 32 vetkezőleg akár chemiai, akár fizikai hatásokra, akár mindkettőre gondoljunk is egy időben, a Volta-hatás minden esetben az anyagi részecskék örvénylő mozgásának az eredője, amely mint elvégzett munka, chemiai vagy fizikai jelenség észlelhető, ha t. i. érzékszerveink valamelyikére hathat. Habár az elektromágnességnek két alkotóját: az elektomosságot és mágnességet az arra alkalmas érzékszerv híjján csak kerülő úton ismerhetjük meg, a mozgásuk terjedelmét mégis szemléltessé tehetjük, miként azt az 1. ábrának 1., II. és A

B tetszőleges hosszúságú egyenes vonalai mutatják. Szemléletessé tehetjük továbbá említett két mozgásnak minőségét is az elektronnak a pörgettyűével azonos /? szög tágasságával (2. ábra.) Az elektomágnesség minősége u. i. arányos a /? szög változó tágasságával, mert mennél kisebb ez a szög, annál nagyobb lesz a szereplő elektronnak a mágnességéhez viszonyított elektromossága, és mennél tágabb a /? szög, annál nagyobb lesz a mágnessége úgy, hogy /?=0°-nál a mágnesség, /?=R-nél pedig az elektromosság látszik eltűnni. Ez a jelenség aztán az elektron tengelyének körben forgása, azaz 4R-nyi precessziós mozgása alkalmával mindenkor megismétlődik, valahányszor az elektron tengelye egy derékszöggel elfordul. A derékszög felében (yR) pedig a precessziós mozgás egyenlő lévén, a precedáló elektronnak mind a két jelensége egyenlőképen csak elektromágnesség lesz. A elektromágnesség energiája aztán hullámokban terjeszkedik szét minden lehetséges irányban. E közben csak arra a minden hullámzó mozgásban érvényes tényre kell gondolnunk, amely szerint a hullámzó mozgásnak egy hulláma ugyanaz alatt az idő alatt képződik ki, mint amely idő alatt a benne rezgő részecske egy rezgését befejezi. Továbbá arra is, hogy a hullámok hosszát egymástól egyenlő távolságban rezgő olyan részecskék alkotják, amelyek egyenlő mozgási állapotban (fázisban) vannak. Az elektromágneses hullámokat alkotó részecske : az elektron mozgási állapotát, miként azt a szemléltető pörgettyűről (2. ábra) tudjuk, két örvénylő mozgása együttesen állapítja meg, t. i. a középpontján átvonuló tengelye körüli igen gyors <», és a tengelyének az előbbihez viszonyított igen lassú « precessziós mozgása. E két mozgás szögsebességének nagy különbsége miatt érthető hát, hogy azonos örvénylő mozgásban (fázisban) lévő két elektront mindenkor nagyobb távolság választja el egymástól, hogy egy elektromágneses hullám létre jöhessen. Érthető az is, hogy a hullám hossza az elektronok a szögsebességével fordított viszonyban van. Ugyanis mennél lassúbb az elektronoknak a szögsebessége, annál hosszabb, és mennél gyorsabb az, annál rövidebb lesz a hullám. Érthető továbbá az is, hogy a hullám két szélső elektronai között fekvő elektronok tengelye precessziós mozgásának igen kicsi idővel későbben kell tovaterjednie elektronról elektronra. Az imént fölemlített tényeket egybevetve érthető lesz végül az is, hogy az elektronoknak