Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941

— 25 mosság és mágnesség tekintetében egyaránt. Minthogy azonban a közömbös testeknek némelyike egy eró's mágnes sarkai között paramágnesesnek, más test pedig diamágnesesnek mutatkozik be, föl kell tennünk, hogy az elektronoknak és elektrongyűrűknek elektromos, illetőleg mágneses tulajdonsága gyűrűszerű kapcsolódásuk után részben megmarad, amit könnyen el lehet fogadni, mert a kapcsolódásuk nem egyenes vonalú. Hogy a természetet alkotó valóság (az anyag) tért foglal el és hogy örvénylő mozgásban van, azt minden értelmes ember külön bizonyítás nélkül láthatja be. Megállapíthatja aztán azt is, hogy a tér fantáziánknak a valóság elvonásával alkotott fogalma és hogy az örvénylő mozgás a valóságnak tulajdonsága. E megállapításokból aztán önként következik, hogy a valóság egész határtalan terjedelmében hézagtalanul összefüggő és az is, hogy a mozgása miatt mindenkor nyomása is van. Önállóan létező tér és mozgó tárgy nélküli nyomás tehát nincs a természetben. A látható égitestek mozgásából megállapíthatja az ember azt is, hogy a mozgásuk iránya mindenkor merőleges arra a nyomásra, amely őket valamely középpont felé hajtja. Ez a tapasztalati igazság tehát a nagy tömegű égi testek esetében bizonyításra nem szorul. De hogy kis tömegek esetében szintén érvényes, az egykor bizonyításra szorult. A fényt alkotó parányi tömegek mozgásáról Fresnel, az elektromágnességet alkotó elektron mozgásáról pedig Hertz igazolta ezt az igazságot. De igazolja azt bármily más sugárzási jelenség is, mert mindegyikükben egyenlőképen örvénylő mozgás folyik le. Tapasztaljuk, hogy bárminő nevezetű sugárzás energiája a forrásból kiindulva változatlan alakban terjeszkedik mindenfelé addig, amig azonos tömegű valósági részecskéken végezheti örvénylő mozgását, csak a sűrűsége csökken meg a forrástól való távolodásával négyzetes arányban. Amikor azonban a terjeszkedése közben olyan testbe ütközik, amelynek valósági részecskéi más tömegűek, akkor az iménti alakját elveszti és más alakot vesz föl. Röviden szólva: az energiája átalakul. Érzésünk világában elnyelődésnek szoktuk ezt a jelenséget nevezni. Vannak azonban a természetben olyan testek is, amiknek tömegrészecskéi ez elnyelt sugáréival azonosak, amikben az elnyelt sugár tehát folytathatja elnyelődése előtti mozgását. Az elnyelt fény, — meleg, — hang, — elektromágneses sugár ezekben a testekben továbbra is fényt, meleget, hangot, illetőleg elektromágnességet alkot. Az ilyen testeket a hangtanból kölcsön vett szóval rezonátoroknak nevezzük. A fénynek rezonátorai foszforeszkáló anyagok. A melegnek rezonátorai a különböző fajhőjű testek. A hangéi bizonyos térfogatú levegő, egy kifeszített húr vagy rugalmas lemez. Az elektromágnességé a paramágneses testek.