Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1941
- 24 — Tárgyilagosan állapíthatjuk aztán meg, hogy sem egy vezetőnek nyugvó elektromos töltése, sem az indukált áram nem önmaguktól előálló jelenségek, mert mindegyikük elvégzett munkának az eredménye. Munkát kell u. i. végeznünk az elektromos töltés előállításakor és azt kell végeznünk az indukált áram keltésében is. Előbbi érthetően különböző időkben, utóbbi pedig csak egyszerre történhet meg. Mindkét eset mégis igazolja az elektomosságnak és mágnességnek elválaszthatatlanságát, de egyúttal energiájuknak kölcsönös átalakulását is. Minthogy az elektron a tengelye körüli forgásával elektromosságot, a tengelyének precessziós örvénylésével pedig mágnességet alkot, nyilván elemi elektromágnesnek lehet az elektront tekinteni. Érthető hát, hogy az elektronok kölcsönösen egymásba kapcsolódnak, illetőleg egymástól eltaszítódnak, a szerint, amint ellenirányban, illetőleg azonos iránybanf orgó tengelyvégükkel jutnak egymással érintkezésbe. Egyenes vagy görbe vonalban kapcsolódott elektronoknak együttes energiája a számukkal nyilván megnövekszik. Zárt görbe vonalban gyűrűszerűén kapcsolódott elektronok azonban már nem alkothatnak sztatikai elektromosságot, mert forgó tengelyüknek egyik vége sem szabad, hanem elektromos áramot. Tengelyforrásuknak energiája továbbra is megmaradva, olyan eredőbe olvad össze, amely a gyűrű síkjára merőleges és mágnességet alkot. Egyszóval az elektrongyűrű egy kicsi elektromágnes. Ilyent szemléltet a 6. ábra. DE a mágnesség iránya. Szemléltetés végett gyűrűsen kapcsolódott elektronokra gondolhatunk minden elektromosság tekintetében közömbös testben is. Külső energia hatására a gyűrűk szétszakadva, darabjaik töltést adnak a hatásban résztvevő testeknek. — Az elektrongyűrűk mágnessége szintén alkalmassá teszi őket kölcsönös gyűrűs kapcsolódásra. Ilyen gyűrűk aztán közömbössé tesznek egy testet elektroi D 6. ábra.
