Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- Sérvüket. Lelkük szép érzéseinek megnyilatkozásáért mindkét esetben szívesen dicsértük meg őket; szigorúan lelkükre kötöttük, hogy szüleik zaklatásától mindenképpen óvakodjanak, csak a maguk áldozatából juttathatót adják a nemes célra; hiszen a szülők más úton úgyis leróják tartozásukat. A tanulók adományát a tanári testület mindkét esetben kiegészítette; az így első esetben összegyűlt 167"— P, a második esetben összegyűlt 210'— P adományt elküldtük rendeltési helyére. A valláserkölcsi nevelésnek az iskolában kétségtelenül legfontosabb napjai a diáklelkigyakorlatok. Ezért iparkodunk a tanulókat ennek végzésére imádsággal és a tennivaló jelentőségére való figyelmeztetéssel idejében jól előkészíteni. Az idén március 27-én délutántól 30-án reggelig tartottak a lelkigyakorlatok. A friss lelkesedés és mély buzgóság fényében ragyogó szentbeszédeket intézetünknek egykor volt diákja, dr. Evetovics Kunó, ciszt. r. főiskolai tanár mondotta. Tanítványainkra árasztott meleg szeretetéért azzal a kívánsággal mondunk ezen a helyen is hálás köszönetet, hogy az Úristen kegyelme sarjasszon minél bőségesebb áldást szép igéinek magvetéséből. Az iskola és a szülői ház. A nevelés céljának komoly számbavevése teremtette meg és mélyíti egyre a kapcsolatot nevelők és szülők között. Mindig bőven adódik anyag megbeszélésre, ha mindkét fél igazán szereti gondjai tárgyát, a gyermeket. Az olyan nehéz időben, amilyen a lefolyt esztendő is volt, nem is lehetett másképpen, mint hogy az esztendőt azzal kezdtük, s haladása során újra meg újra, a legkülönbözőbb gondolatmenetek során ahhoz tértünk vissza, milyen roppant nagy, mondhatnók, félelmetes felelősség terhel bennünket, nevelőket. Felelősek vagyunk a reánkbízott ifjúságért a szülőknek, akik bizalommal elhozták hozzánk gyermekeiket. Felelősek vagyunk értük a hazának, amely — tanári oklevelünk és eskünk alapján is — szebb-jobb, erősebb és derűsebb magyar élet előkészítését várja tőlünk. Felelősek vagyunk saját lelkiismeretünknek, más szóval, a vallásos hit és mélységes meggyőződés szavával: az Úristennek és katolikus Anyaszentegyházunknak, hiszen vallásunk tanítása a minden emberben bennerejlő halhatatlan léleknek megbecsülhetetlen és el nem múló értékére figyelmeztet bennünket szüntelenül. Felelősek vagyunk a történelemnek nem is egyszerűen abban az értelemben, amellyel minden kor az utána következő koroknak önmaga könnyelműségéért, vakságáért avagy komolyságáért, világos eligazodásáért szégyennel vagy dicsőséggel felelős, hanem abban a fokozott értelemben, amellyel az átalakuló és új életirányokért élet-halál-küzdelmet vívó korok a bennük élőknek felelősségét különösen is megsokszorozzák. Ezt a súlyos, fokozott felelősségtudatot hangoztattuk meg a szülők előtt. Magunk úgy látjuk, s őket is igyekeztünk e felfogásunK elfogadására késztetni, hogy egyedül helyes állásfoglalás ilyen élethelyzetben csak az lehet, hogy tanítványaink elé az élet alapvető igazságait és döntő fontosságú érték-