Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

- 49 ságába mélyitetten igyekszünk tanítványainkkal átéletni. Mindenkor hangoztatjuk előttük, hogy a hazának is tartoznak valláserkölcsileg ép, egészséges és értékes férfijellem kialakításának kötelességével. Továbbá hangsúlyozzuk, hogy a hazafiság sokkal többet kíván és jelent érzések ünnepi alkalmakon való megáradásánál, mert hozzátartozik minden szellemi képességünk alapos kiművelése, testi készségeink lehető kifejlesztése, a magyar történelmi mult minden szép hagyományának és vallásos eszmevilágának saját lelkünkben való meggyökereztetése és kivirágoztatása. A kötelességteljesítésnek, a vállalt feladatok végrehajtásában való szilárd megbízhatóságnak szellemét is mind az Úristen, mind a magyar haza iránt tartozó indítékoknak tudatosításával törekedtünk nevelni. A nemzeti közgondolkodásnak az őszinte és áldozatos szociális szellem irányában múlhatatlanul szükséges megújulását is szolgálni igyekeztünk. Ehhez maradandóknak és cselekvésben megvalósulóknak szánt, erős alapfalakat a felebaráti szeretetnek és igazságosságnak evangéliumi tanításaiból építgettünk. Ennek a szociális szellemnek nemcsak gondolkodásban való átélését, hanem gyakorlását is sürgettük diákjainknak mindennapi életében, egymással való érintkezésében; a szellemnek, elvnek sérelmét pedig, még a legkisebbet is, szigorúan üldöztük. A valláserkölcsi, szociális hazafias nevelés gyakorlatilag a szürke hétköznapok munkájában, a tanítási órákon, magyar írásbeli dolgozatokban, a tízpercekben, az egyesületek gyűlésein, a vízisporttelepen, kirándulásokon, a diákmiséken és diákprédikációkban, a gyóntatószék csendes lélekgondozásában, tanár és tanítvány magános beszélgetéseiben folyik. De vannak e nevelésnek külön ünnepnapjai is, amelyek összefoglalják, elvszerűen csoportosítják, és az ünnepi percek felemelő hangulati élményében tudatosítják az idetartozó eszméket. Ezekről évkönyvünk megelőző rovataiban már jórészt megemlékeztünk. Itt még a hazafias nevelés mozzanataiból csak azt említjük, hogy hősi halottaink emlékének tiszteletét állandó éberséggel gondoztuk, s az emléktábla előtt egyenként vagy testületileg elvonuló tanulókat arra szoktattuk, hogy az elengedhetetlen tisztelgést lélekkel, tudatosan végezzék. Kiemelkedőbb alkalmakkor pedig a nemzeti zászló megbecsülését és tiszteletét akartuk előmozdítani az előtte való tisztelgő elvonulással. Örömmel állapíthattuk meg a lefolyt iskolai évben is, hogy diákfiaink a nagy nemzeti érdekek megértésére megkapóan fogékonyak és készségesek. Lelkes örvendezésben élt az ifjúság az iskolai év első hónapjaiban Erdély egy részének felszabadulása kapcsán. A saját elhatározásából cselekedettel is bele óhajtott kapcsolódni a haza örömébe és gondjába. Igen sokan megvették és viselték az „Erdélyért"-jelvényt. Később meg ismételten kérték az igazgatót, engedje meg, hogy zsebpénzükből, megtakarított filléreikből ők is hozzájárulhassanak az erdélyi magyar testvérek támogatásához. Február végén pedig az árvízsujtotta, szegény magyar nép nyomorúsága indította meg szí-