Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

Erdély, Bácska. Az agg Simeon messiásváró sóvárgásával és áhítatával álltunk huszonkét esztendő reszkető, választalan derengésében. Homályosan és kilátástalanul ködlött előttünk a jövő, a mi jövőnk és az utánunk jövőké, a magyarság holnapja. Egy napon aztán újra felszökött előttünk a csodaszarvas, és az elhúzódó ködfátylakon át fölrémlett az újra hazatérő hazátlan Rákóczi glóriás alakja. Mögötte pedig csakhamar föltűnt jobbágynépe, a rutén is. Majd izgalmas napok, feszült várakozások után, a mélabús magyar ősz régóhajtott gyümölcsöt hullatott csodaváró ölünkbe: Erdély egyrésze visszakerült a Szent Koronához. Ezidén pedig, kínosan vajúdó tavaszunk megszülte húsvétunkra a bácskai föltámadást. Ugy állunk most meglepetten, zavartan és boldogan a magyar Jövő gyermeki arculatával szemben, mintha vakmerő reménykedések valósultak volna meg, vagy mintha még mindig hiányoznék multunkból valami: a csorbítatlan Nagy-Magyarország. De megeshetik, hogy a holnap, mint bizonytalanság és mint meggyarapodott felelősség súlyosodik reánk... Lehet, hogy megint nagyok leszünk, de megtörténhet, hogy ismét mindent elvesztünk, ha lélekben törpék maradunk, és ha nem növünk hozzá nagy hivatásunkhoz. Erdély, Bácska Elsősorban terület-tágulás, tájgyarapodás. A csúnyácska haza, mint a kivágott fa törzse, sűrű lombot ereszt. Kihajt, megnyújtja ágait, izmos lesz, ismét átkarolja a Kárpátok ölelésével fél Magyarországot. Éléstáraink, csűreink telnek, szaporodnak. Búzánk, kukoricánk, fánk, sónk, ércünk mind több és több lesz. De a táj nemcsak a természet műhelye, hanem az emberi művelődés otthona is. Terményei, kincsei bár elsősorban az anyagi létet ízesítik, gazdagítják, de ugyanakkor tájképei kiszínezik a lélek világát. Valóban egy-egy lölddarab tájjellege és kultúrája közt szoros a kapcsolat. Ezért a területgyarapodás régi, de ismét mireánk, és nem idegenekre ható kultúrszíneket sző újra nemzeti életünkbe. A délvidék az anyagi jólét bővérű biztonságérzetével duzzasztja meg a magyarság öntudatát. A délvidék továbbá a dal hazája. Ezüstnyárfás, füzes folyópartján ábránd születik inkább mint gótablakos legenda, vagy szakadékos bércek tragikus balladája. Most azonban a búzavi-