Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 4 — rágós, szőkekalászú dallam komoly fenyvesek, ágaskodó szirtek, sötétzöld tengerszemek orgonazúgásában mélységet kap és méltóságot. Isten képének arcvonásaiból többet, és magyar lelkünk és történelmünk históriáiból is többet: befejezettebb, hiánytalanabb, változatosabb melódiát. Vadrózsák csodálkoznak romok, omladékok köveiből a homokos alföldi sík kuszált fűszálaira, és azoknak is jólesik, ha a havasi gyopár testvérül visszafogadja ó'ket... Mert a testvérek találkozása édes, sóvárgott esemény. Erdély, Bácska visszatérte ugyanis, ezt is jelenti: embergyarapodást, a régi sorsközösség újravállalását. Nem szabadulhatok a meggyó'ződéstől, hogy örömünkben nemzeti szempontból és jövó'nket illetőleg ez a mozzanat a legfontosabb. A sorsközösség újravállalása együttérzés a magyar hazával. Teljesen elhibázott dolog itt külön anyaországot és külön visszatért területet látnunk. Itt ismét olyan emberek vannak együtt, akik ezer, vagy legalábbis több száz éven át együtt éltek, egy házban laktak és egy földbe temetkeztek. Ez Évkönyv első lapjairól sugárzóm ez igéket Felvidék, Erdély, Bácska, az egész Magyarország minden lakója felé: itt a te hazád, szülőfölded és temetőd, — idegen isteneket pedig ne csinálj magadnak, hogy azokat imádjad ! Itt élned, halnod kell! — ezt elsősorban az elszakított magyarság tapasztalhatta és tudja. Óriás veszedelem, a végpusztulás szele lenne, ha nem érezné át minden magyar. De hasonlóképen érezzék át és vonják le következményeit az ittélő nemzetiségek! A következtetés, amit le kell vonniok, nem a nyelv és népviselet, jószokások elhagyása, hanem az önálló, független Magyarországgal való egyetakarás és egyazon jövőn munkálkodás. Ez nem magyar erőszakoskodás, ez az egységes Kárpát-medencét fölépítő Isten akarata ! Ne széthúzó törekvésekkel tegyék roskataggá saját házuk, közös hazánk tartógerendáit, hanem testvéri vállodavetéssel támasszák alá a magyar földgömböt ! A viszontlátás és hazatérés általános, közös örömén túl, kölönösen Erdély magyar ember-anyagát köszöntöm rajongó szeretettel. Ott, a zöldmohás, zuhogó vagy fátyolos vízesések, kristályos források, üdelevegőjű fennsíkok hazájában termettek a múltban a hűséges Mikesek, a mesemondó Benedek Elekek, a világhíres államférfiak: Mátyás király, Bethlen Gábor, Báthori István és a Telekiek. Erdély az egyetlen vidéke hazánknak, ahol zárt egységben magyar lakja a hegyet. Különösen a székely havasokra gondolok. A három nép és négy vallás földjén sok nehéz próbát állt, nemzeti érzésben megingathatatlan magyarokat ölelünk bennük olykor-olykor már-már fásuló szivünkhöz. — De meghatódottan gondolok édesapám szülőföldjére, a visszakerült Bácskára is, hiszen Baja város lakosságának — mondhatni — felét, rokoni szálak fűzik Zomborhoz, Szabadkához, Újvidékhez és az egész visszacsatolt Délvidékhez. A magyar föld pedig legyen az új honfoglalás után megbecsültebb,