Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 32 — különféle érzéseink. Előbbieket szemléltetés végett szoktuk használni, érzéseinket pedig a természetben való célszerű elhelyezkedésünk miatt kell mindenkor használnunk. Pillantsunk rövidesen vissza fönti tárgyilagos megállapításainkra. Az alapjuk, amelyen nyugszanak, ugyanis a következő két igazság. Az első igazság az, hogy természet valóban létezik. Ezt az igazságot józan eszünknek értelmi tehetsége a lét fogalma alapján föltétlen bizonysággal állapíthatja meg. Valóságos létezése ugyanis csak annak lehet, aminek miként a természetnek, három egymásra merőleges irányú, azaz térbeli kiterjedése van. A létezés fogalma tehát a tér fogalmát is elválaszthatatlanul magába foglalja. A másik igazság az, hogy a természet folytonos örvénylő mozgásban van. Ezt az igazságot azonban már nem értelmünk, hanem érzéseink állapítják meg érzékeléssel, de szintén föltétlen bizonyossággal. A természetnek szakadatlan mozgását ugyanis az embernek önmagán és a kivüle levő természetben egyaránt kell éreznie és észlelnie a születésétől fogva a haláláig. Az ember a természetnek szüntelen mozgását tehát a természet olyan tulajdonságának ismeri föl, amely tőle épannyira elválaszthatatlan, mint amennyire elválaszthatatlanok egymástól a lét és tér fogalmai. E két együttes fogalom alapján állapíthatjuk aztán meg tárgyilagos természetszemléletünk alapfogalmát, amely szerint a természet egy valóban létező valóság, amely nagy és elemi kicsi tömegeiben egyaránt örvénylő mozgásban van. A természetet alkotó valóságnak mozgását nyilván csak a nagy tömegein láthatjuk, a láthatatlanul apró tömegein azonban nem. Utóbbiaknak örvénylő mozgásáról aztán a szerint, amint mozgásuk energiája más-más érzékszervünk idegeire hat, különböző szubjektív képet szoktunk alkotni. A szemünkre ható energiát fénynek, a fülünkre hatót hangnak, a szájunk idegeire hatót íznek, az orrunk idegeire hatót illatnak, a tapintó érzékszervünkre hatót melegnek mondjuk. A fény, hang, íz, illat, meleg, mint a magunk alkotásai, tehát nem valóságok, hanem érzékelésünk képei, amik a valóságnak érzett mozgásából származtak. Mozgás tekintetében tehát nincs különbség a látható és a láthatatlan valósági tömegek között. Mindnyája egyenlőképpen örvénylő mozgásban van, az égi testeket alkotó nagy tömegek és a sugarakat alkotó parányi tömegrészecskék egyaránt. Tárgyilagos természetszemléletünket az érzéseinkből származó fantáziánk szokta meghamisítani először azzal az elképzelődésével, hogy a fényt, meleget, hangot és egyéb természeti jelenséget, amelyek értelmünk belátása szerint merőben szubjektivek, azaz a magunk alkotásai, valóban létező való-