Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940
állapota szerint. Érzéseink bennünk, érzékszervekkel ellátott emberben támadnak és bizonyos ideig meg is maradnak, aztán megváltozva ismét eltűnnek, hogy más érzéseknek adjanak helyet. Érzéseink nem terjeszkedhetnek át a természetet alkotó valóságra, amelynek mozgási energiája azokat bennünk gerjesztette. A valóságnak ugyanis nincsenek érzékszervei, tehát érzések sem támadnak benne. A valóság érzéstelen. Következőleg érzésbeli kölcsönös kicserélődés sem folyhat le az érző ember és az érzéstelen valóság között, amely a természet alkotója. E tárgyilagos megállapításunk érzéseink szubjektív voltáról teszi érthetővé azt az érzelmi világunkban merőben érthetetlen tényt, hogy a természet az ő örvénylő mozgásában nem tesz különbséget élő és élettelen lények között, midőn földrengéseiben, tűzhányó hegyei működésében, tengeri és folyói vizének túláradásában és az élőkre nézve egyéb katasztrofális jelenségeiben tömérdek sok embert, állatot és növényt foszt meg az életüktől és tömegük energiáját az élettelenekével azonos elbánásban részesíti. A természetben valóban az történik nagyban, ami kicsinyben az élők testében foly le, mikor az élő lény megölt más élővel táplálkozik 2. A természetben nagyban és kicsinyben egyaránt energiabeli sűrűségváltozás foly le érzés nélkül. A természetben az őtet alkotó valóságnak szakadatlan örvénylése miatt nyugalom érthetőleg seholsem jöhet létre. Az energiája is csak mozgási (kinetikai) lehet, amely szintén szakadatlan folytonossággal fölváltva sűrűsödik és ritkul meg. A valóságnak ebből a szakadatlan sűrűségváltozásból származnak a természetnek csodálatosan változatos jelenségei. A merőlegesen földobott labdának mozgási energiája ritkul meg fokozatosan addig, mig a legmagasabb helyzetébe nem kerül, ahonnét aztán a leeséseben fokozatosan megsűrűsödik. A rezgő részecskének is legritkább a mozgási energiája a legtágabb kirezgésében, legsűrűbb pedig a kezdetbeli helyzetében. A leesett labda a megsűrűsödött energiájával munkát bír elvégezni, a kezdetbeli helyzetébe jutott rezgő részecske pedig a megsűrűsödött energiájával indítja rezgésre a vele szomszédos részecskéket. A természeti jelenségeknek értelmezésére használatos fogalmaink, aminők például a helyzeti (potenciális) energia, az egyenletes haladó mozgás, a sztatikai ellensúly stb. csakolyan szubjektívak, mint aminők 2) Az ókori görög klasszikus bölcsészet mitológiája a természetet alkotó valóság örök létezését az időnek, a kronosznak, megszemélyesítésével és cselekvésével valóban megfelelőbben határozza meg, mint a térfoglalás fogalmával. (V. ö. 1. lábj.) Azt mondja u. i., hogy az idő a természetnek minden létezőjét megemészti. Az elemésztés mint cselekvés t. i_ a mozgást is magába foglalja. A görög bölcselet tehát dinamikailag, a térfoglalás pedig sztatikailag határozza meg a valóságnak örökké való létezését. A dinamikai meghatározás nyilván megfelelőbb a sztatilcainál. — A ker. középkorban az alak fogalmával határozták meg a valóság létezését igy: forma dat esse rei. — Ma tudjuk, hogy a természet jelenségeinek csodálatosan változó alakjai a természetet alkotó valóságnak örvénylő mozgásából állnak elő.
