Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1940

— 24 — Az álló hullámban lefolyó örvénylő mozgást szemléletesen mutatja be egy a súlypontjában alátámasztott, ellensúlyozott giroszkop akkor, amikor a pörgetyüjének stabil tengelyét precedáltatjuk. Akkor u. i. a giroszkop tengelye egy kettős kúp felszínén végez precessziós mozgást. Tehát a precedáló kúptengely két szomszédos félhullámnak a képe. A giroszkop anyagrészei ellenirányban látszanak forogni annak mértani tengelye körül aszerint, amint a kettős kúpnak egyik vagy másik felére tekintünk. Valójában azonban nyilván csak azonos irányban foroghatnak úgy, mint a forgó tengely. A giroszkop részecskéinek a giroszkop egész tömegéhez viszonyított energiasürűsége nyilván annál kisebb, mennél távolabb forognak a kettős kúpnak közös csúcspontjától, mert tágabb térben kell örvényleniök. Legsűrűbb mozgási energiája tehát azoknak a részecskéknek van, amelyek a legszűkebb térben, t. i. a kettős kúp közös csúcspontjában örvénylenek. A precedáló giroszkop mozgásának energiája valóban itt, a látszólagos nyugalomban lévő alátámasztott részében van legnagyobb mértékben megsűrűsödve. A giroszkópnak ez a része egy szemléletes képe az álló hullám csomójának. Bármely hullámzó mozgásban váltakozó energiabeli sűrűsödés és ritkulás foly le. A hullámzó mozgás energiája a hullámok csomóiban sűrűsödik meg, a csomók közti hullámrészben pedig megritkul. A természetet alkotó örvénylő valóságnak energiabeli váltakozó sűrűségváltozása valóban általános jelenség Olyan általános az, mint a gravitáció. A gravitáció is csak következménye a természetet alkotó valóság sürüségheli változásának. A szakadatlanul örvénylő valóság energiájának megsűrűsödése után pedig energiaritkulásnak kell föltétlenül bekövetkeznie, hogy ellenmondásba ne jussunk alapfogalmunkkal, a folytonosan mozgó valósággal. Az energiritkulás csakugyan olyan általános jelenség a természetben, mint az energiasűrűsödés. Azt az imént megállapított tényt, amely szerint a hullámzásnak csomóiban energiasűrűsödés foly le, kiterjeszthetjük a természetnek egyéb jelenségeire is. Kicsinyben foly le az örvénylő valóság energiájának megsűrűsödése az atomok kialakulásakor, a megritkulása pedig azoknak fölbomlásakor. Nagyban sűrűsödik meg az örvénylő valóság a Földre, Napra és egyéb égitestre eső meteorok hullásában, megritkul pedig a belőlük állandóan távozó gázak kiszivárgásában. A testek közt lefolyó chemiai vegyülés valóban szintén energisűrűsödés, a vegyületek fölbomlása pedig energiaritkulás. Az élők táplálkozásában szintén energiasűrűsödés, a cselekvésükben pedig energiaritkulás foly le. Az élet és a halál az energia sűrűsödésének, illetőleg ritkulásának jelensége. A természet minden jelenségét váltakozó energiabeli sűrűsödés és ritkulás hozza létre.