Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

43 Valláserkölcsi és hazafias nevelés. A nevelésnek erről a két eszmeterületéről külön szokás megemlékezni az iskolák évről-évre folyó munkájának ismertetésében, mert különböző létrendbe is tartozik a kettőnek trrgyául szolgáló valóság. Az egyiknek irányában végbemenő minden igyekvés az örökkévalóság boldogságában, az Úristenben éri el célját és jutalmát; a másiknak szolgálatával a földi létben adott sorsunk kereteit töltjük ki embervoltunkat legszebben ékesítő tartalommal. A vallásos nevelés a legmagasabb eszménynek, a végtelen Tökéletességnek mintájára igyekszik kialakítani a fejlődő emberleiket ; példaképül magát az Istenembert és az ő követésében legnagyobb hősöket, a szenteket állítja az ifjú elé. A hazafias nevelés is az örökemberi törekvések legmagasabb tájaira irányítja a nevelt tekintetét ; ha méltó példaképet keres, akkor neki is az erkölcsileg ép, nagy jellemek köré^ ben kell mintákat találnia ; az emberiségnek a haza szolgálatában legnagyobbjai valláserkölcsi életökben is a felfelétörekvésnek képviselői szoktak lenni. Ilyenformán a nevelés gyakorlatában a valláserkölcsi és hazafias célzat, hacsak az utóbbi helytelen útra nem téved, rokonterületen halad. Ezért vált szokásunkká, hogy a nemzeti életnek ebben a súlyos lehetőségek 1 özt lefolyt esztendejében a vallásos élmények, ünnepek alkalmain is mindig a haza iránt tartozó kötelességekre is iparkodtunk ráeszméltetni tanulóinkat. Mindenkor hangoztattuk előttük, hogy a hazának is tartoznak valláserkölcsileg ép, egészséges és értékes férfijellem kialakításával, minden szellemi képességük alapos kiművelésével, testi készségeik lehető kifejlesztésével, a magyar történelmi mult minden szép hagyományának és vallásos eszmevilágának saját lelkükben való meggyökereztetésével és majdan kivirágoztatásával. A kötelességteljesítésnek, munkaszeretetnek, a vállalt feladatok végrehajtásában való szilárd megbízhatóságnak szellemét is mind az Úristen iránt, mind a magyar haza iránt tartozó indítékoknak tudatosításával igyekeztünk ébresztgetni. A nemzeti élet ünnepnapjait viszont azzal törekedtünk elmélyíteni, s tartalmukban megszilárdítani, hogy a hazát szerető lelkesedés forrásait a vallásos lelkiismeret mélyeiről is tápláltuk. A nemzeti társadalom közjólétének emelése érdekében elengedhetetlenül szükséges őszinte, mély és áldozatos szociális szellem kialakításához is a felebaráti szeretetnek és igazságosságnak evangéliumi tanításaiból építgettük az egész életre maradandóaknak és cselekvésben megvalósulóknak szánt, erős alapokat. Ennek a szociális szellemnek nemcsak gondolkodásban való átélését, hanem gyakorlását is sürgettük diákjainknak mindennapi életében, egymással való érintkezésében; a szellemnek, elvnek sérelmét pedig, még a legkisebbet is, szigorúan üldöztük. A valláserkölcsi, szociális, hazafias nevelés gyakorlatilag a szürke hétköznapok munkájában, a tanítási órákon, a magyar írásbeli dolgozatokban, a tízpercekben, az egyesületek gyűlésein, a vízisporttelepen, kirándulásokon,