Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

19 rész, valószínű, hogy a török uralom alatt is lakták, ha nem is az egész területet. Utcáinak egyenes vonalvezetése azonban mérnöki munkára vall. A Szegedi-út mentén hosszan elnyúlik, s kimegy a zsidó temetőig, honnan a Kenderes-patak ered. Ez a Livoda mocsaras területén megdagad, majd keresztül folyva a Belvároson a vörös hídnál mélyen bevágott mederben torkollik a Sugovicába. Rókusváros csak kétszázéves múltra tekinthet viss2a. A járványos betegségben sínylődök pátrónusától kapta nevét, akinek tiszteletére az 1739-ben dühöngő pestis idején kápolnát emelnek az újonnan létesült temetőben. Egy északnyugat-délkeleti irányú homokdűnén helyezkedik el. Innen erősen lejt nyugatra a térszín, úgy hogy a nyári záporok vize innen zúdul le a Belvárosra. A temetőn kívül a modernül kiépült és felszerelt városi kórház és szegényház található még itt. A mult század elején épült csak ki a Szállás- és a Homokváros, az utóbbi sivár, homokbuckás legelőterüieten. A Szállásváros régi tanyástelepülésből jött létre a város fejlődésével kapcsolatban. Leginkább bunyevác földművesek, zsellérek, szőlőmunkások, fuvarosok lakják. A lakósok foglalkozásával függ össze, hogy e két külváros őrizte meg leginkább falusias jellegét. Csak a főútvonalai kövezettek. A várostól elkülönült, messzeeső, a Duna partján levő települési fészek a Szent János-negyed. Halászok, molnárok s egyéb vízenjáró népség létesítette. A molnárok védőszentjétől kapta nevét. A száz éve létesült, gáton épült Szent Jánosi-út köti össze a Belvárossal, annak előtte árvíz idején csak csónakkal volt lehetséges a közlekedés. Röviden végigjártuk a város egyes kerületeit. A leszűrt tanulság az, hogy a város ősi magját, a hagyományos szűk utcájú Belvárost félkörívben ölelik körül a török idők után létrejött városnegyedek, melyek már őstermelők, mely körülmény rányomja bélyegét külsejükre is. Homlok- és alaprajz. Baja városképe meglehetősen szegényes, mert nincsenek monumentális építészeti alkotásai, sem műtörténeti, sem ipari. Valahogy átmenet a Dunántúl és az Alföld városai között. Nincs történelmi patinája, mert nem kőből építkeztek, különben sem volt gazdag mecénása, ki áldozhatott volna a város szépítésére. Igazi várossrendezésen sem esett keresztül sohasem, mert a felmerült tervek mindig megakadtak pénzhiány következtében. Pedig a város fejlődése, a tűzrendészet, az esztetikai szempont is sürgetné az alapos átrendezést. Építkezési rendszabályok már száz éve megvannak, de ez csak az első lépés e téren. Míg a vízvezeték és a csatornázás el nem készül, addig igazi higiénikus kultúráról beszélni sem lehet. Már 1845-ben megtiltja a városi kapitányság a szennyvíznek az utcára való kivezetését, de ez máig csak irott malaszt. Nyáron, ha hétszámra nincs eső, a város levegője bűzhödt és egészségtelen. — Legszebb városkép a kis Pandurszigetről tárul elénk a Belváros impozáns panorámájával. Örvendetes, hogy a város e közeli szigetet üdülő teleppé akarja kiépíteni, ez majd lendíteni