Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

15 oldalra, s úgy kimélyíti a medret, hogy a hajóállomásnál mérik a legnagyobb mélységet. Az agyagos partot úgy aláásta, hogy kikövezéssel kellett ellene védekezni, különben már bejött volna a Posványosra. Oly hatalmas e kanyar, hogy 4'5 km hosszan kellett a partvédelemről gondoskodni. Hajdan a szabályozás előtt a túlfejlődött kanyarulatok maguktól levetődtek, és pedig úgy, hogy a folyó nagy árvíz esetén maga átvágta azokat, s új medret készített magának. E levetélt régi kanyarokat morotváknak hívjuk. Tipikus példa erre a Belvárost érintő Sugovica, ami régen álló vízzé lett volna, ha nem gondoskodnának folytonos torkolati kotrással nyitvatartásáról. Városunktól délre a morotvák egész sorát találjuk, ezeket használták fel a Ferenc-tápcsatorna készítésekor, amikor ezeket összekötötték. Mocsári növényzet lepi el e régi holtmedrek vízét, sokszor alig lehet látni a vízfelületet a tavitündérrózsa, vizitök, súlyom nagy leveleitől. A part kikövezésén kívül árvízgátakkal is kell védekezni a folyó romboló erejével szemben. Azonban ezek nem mindenütt elég erősek, mint az idei év tavaszán láttuk, mert az áradás áttörte a gátat, s a víz elöntötte a Kis- és a Nagy-Pandur szigetet. A dunántúli oldalon még sokkal több a holt Dunaág. A Rezéti- és a Cserta-Duna is morotva, nagy vízálláskor még kapnak vizet a főmederből, de mélységük csekély. Ilyenkor megduzzadva elöntik az árterületet, s tengerré változik a vidék. Szép ártéri erdők kísérik őket, a keskenyebb részeken alagútszerűen borul az alig folyó víz fölé a lombozat, egészen őserdei hangulatot teremtve a szemlélőben. A Duna, a Sugovica, az említett egyéb morotvák fontosak a táj életében. Csak mint különlegességet említjük a városon keresztül folyó Kenderes-patakot, mely a szennyvíz levezetésében játszik jelenleg némi szerepet. A Livodának nevezett mocsár s a Posványos vízzel telt kubikus gödrei csak mint szúnyogszaporító helyek kellemetlenkednek a lakosságnak. A telepUlés története. Baja elnevezése törökeredetű s Gombocz Zoltán szerint a török Bai személynév származéka, ami gazdagot, vitézt, hőst jelent. Tehát városunk egykori birtokosáról kapta nevét. Csánki Magyarország történelmi földrajzában felsorolja azokat a XIV. és XV. századi okleveleket, amelyekben Baja szerepel. Ezek az első irodalmi adatok. A történelmi idők előtti korszakra vonatkozólag nincs még felkutatva városunk története, ez még a jövő archeológiai vizsgálódások feladata. Avar sírleletek többször kerültek felszínre, jelezve azt, hogy e vidék a honfoglalás előtt már lakott hely volt. A város középkori s a török hódoltsági története még a megírásra vár. Az oklevelekben szereplő egykori birtokosok nevein kívül úgyszólván semmit sem tudunk. Evlia Cselebi leírása a török Bajáról oly általánosságokban mozog, hogy ennek alapján nehéz rekonstruálni a helyzetet. E török utazó 1666-ban járt itt. A várost körülvevő, kettős palánkfalról, a forgalmas kikötőről, a belső vár szűk utcáiról megemlékezik. Két mecsetről is említést