Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

16 tesz. A házak nagy része török módra fából készült, de a fonott és tömött fal is elterjedt. A vizi kereskedelem virágzó s a lakosság jómódú. Még a két városkaput említi meg, amelyek közül az egyik sugovicai részre nyílt, a másik a város déli kijáratát alkotta. A hosszas török uralomból semmi emlék sem maradt, még a kőből épült dzsámiknak a helyét sem tudjuk. Minthogy árvízvédelem egyáltalán nem volt, az ártér galériaerdői és kiöntések nád-, káka-, szittyó-rengetegei borították a Duna völgysíkját. Fent a homokkal borított ópleisztocén felszínen a futóhomok lepett el mindent, hisz rendszeres földmívelés nem kötötte meg azt. A szél szabadon kergette s verte össze buckákba. Legfeljebb juhot legeltettek a szegényes, vad bozótos, félsivatagos tájon. A török felszabadulás (1687.) után új élet virul Bajára is. A várost a hozzátartozó uradalommal együtt a kincstár veszi birtokába, de nem maga gazdálkodik, hanem bérbeadta gróf Czobor Márknak, akinek viszont a város lakói, mint albérlők 15.000 forintot fizettek. Megszűnvén a védelem szükségessége, a palánk-falakat a földig lerombolták. 1686-ban Lipót császártól szadalmat kap és kamarai mezőváros lesz. Kezdetben a szerbhatári-őrvidék székhelyeként szerepelt Baja, de ez a szerepe hamarosan megszűnik Bács-megye megszervezésével. Marsigli szerint már 1700. körül fontos forgalmi hely, s messze vidékre közvetíti az itt átrakodásra kerülő árúkat. 1744-ben rövid időre báró Vajai László birtokolja a város határát, majd 1750-ben gróf Grassalkovics Antal kezére jut, ki meghagyja a várost a bérletben. A város privilégiumai, amiket a felszabaduláskor kapott Lipóttól, mindvégig megmaradnak. Baja bizonyos autonómiával is rendelkezik, melyet Grassalkovics is elismer. Karabinszky 1786-ban megjelent geográfiai lexikonja, mint fontos iparos és kereskedő városról emlékezik meg róla, megemlítvén, hogy nagyon forgalmas vásárai miatt kis Pestnek emlegetik Baját. Az ismételt tűzvész (1774. és 1840.) csak kis időre akasztja meg a fejlődést, mert az töretlen vonalban halad előre. 1862-ben a város magát nagy áldozattal örökre megváltja földesurától. Csak a vasutak kiépülése veszi el városunktól a forgalmat, s evvel jóidőre megbénul a város gazdasági élete, mely máig is érzi a megváltozott helyzetet. De ez már a mostani állapot ismertetéséhez tartozik. Települési viszonyok. Baja települését és városias fejlődését elsősorban átkelőhely jellegének köszöni. Duna-Tiszaköz gabonájának, a dunántúli bornak és a felvidéki víziúton érkezett fának itt kellett vesztegelnie, míg továbbszállítására került a sor. Az árú ideérkezése és elszállítása más és más időben történt. Azért kellett a gabona tárolására számos hombárt, a bor megőrzésére pincéket, a fa raktározására hatalmas fatelepeket létesíteni. Igaz, hogy tél végén a jégzajlás és az árvíz miatt néha hetekig szünetelt a forgalom. Régente Bajára érkezvén az árú megállni kényszerült, mert a szállítás módja megváltozott. Ez az átrakodás ott történt, hol a Sugovica vize eléri az árvízmentes magas partot; a város üzleti negyedének, a település