Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

14 a kalocsai terrasz hamarosan megszűnik, mert Bajánál már az Alföld eredeti felszíne alkot hatalmas lépcsőt a dunai ártérre. Minthogy itt az ártér némileg összeszűkül, fontos átkelőhely létesült itt. Ez a bajai magas part a Duna-Tiszaközti hátság nyugati pereme, körülbelül 8—10 méterrel magasabb a folyó alluviális síkságánál. Azért esik tiszta időben oly remek kilátás a piactéri sétányról az erdős és helyenként vizektől csillogó ártérre s a mögötte kéklő Mecsek-hegységre. A város altalaját eléggé ismerjük. Nem hozott e tekintetben semmi újat az 1925. évi mélyfúrás, mely gáz- és petróleumkutatás céljából történt a Pandur-szigeten és 1369 m.-ig hatolt le. A fúró sokféle, nagyon változatos pannóniai üledékes rétegen ment keresztül, a felszínhez közel tavi lerakodások is észlelhetők voltak. Sajnos, a fúrás eredménytelennek bizonyult, csak melegvíz jött fel. A pontusi rétegekre lösz hullott a pleisztocén elején helyenként jelentékeny vastagságban. így az említett sugovicaparti magas fal jórészt löszből áll. Kár, hogy Bajánál futóhomok került e fölé, mert köztudomású, hogy a lösz, ez a népiesen „sárga föld", jó termőtalaj. A felszínt alkotó homok a Duna árterületéről származik, s mint a homokbuckák vonulási iránya mutatja, északnyugati szél halmozta fel. Ezt a futóhomokot körül-belül száz éve megkötötték, így megszűnt a szél játékszere lenni. Minthogy ez a bajai homok kevés utat tett meg származási helyéről, meglehetősen durva szemű és poros. A 75.000-es katonai térképen jól magfigyelhető e szélbarázdák és a köztük húzódó maradékgerincek észak-nyugat-délkeleti iránya. A dombozat e jellemző sajátosságát jól mutatják a dűlőutak, ezek még nem függetlenítették magukat a relieftől. Sajátságos és a tájra jellemző, hogy helyenként foltokban a defláció egészen elvitte a homokot, az így keletk2zett mélyedésekben víztartó réteg került felszínre, mely az összegyűlő csapadékot nem engedi magán keresztül. Altalános, a bunyevácoktól eredő elnevezése e tómedencéknek a „bara". Itt Baja határában szórványos az előfordulásuk, annál több van kelet felé. Hidrográfiai adottságok. Bajának mint átkelőhelynek életében a Duna játszotta a legfontosabb szerepet. Azért szükségesnek látjuk röviden megemlékezni e folyam bajai szakaszáról annál is inkább, mert a történelem folyamán többször változtatta medrét. Fadd-Tolnától kezdve a Duna hatalmas kanyarulatokat alkot és erősen középszakasz-jellegű. Minthogy már föntebb lerakta a kavicsot, csak iszapos homokot visz magával. A folyó már nem mutat hajlandóságot a szétágazásokra, de annál inkább kanyarog kacskaringósan, mert a mederben mozgó víz nagyperiódusú lengő mozgást végez. Sodra pedig, hol legnagyobb a sebessége, — nem marad középen, hanem mindig a homorú parthoz közelít, és azt mossa alá. Majd ellenkező irányban tér ki, s a másik partot pusztítja, így a második kanyarulatot hozza létre. Bajánál közvetlen a vasúti híd fölött vágódik át a víz sodra a keleti