Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939
11 hát mindegyikük más színt. Az atomok összetett voltát tudvalevőleg' az újabb kutatások más úton szintén kimutatták. A sugárzás lényegének szemléltető értelmezésére fönti sorokban vázolt képünk két nevezetes fölfödözésen nyugszik. Az egyik az, hogy a természet sugárzó energiája tapasztalatilag meghatározható sebességgel terjeszkedik a térben. A másik pedig a hullámtalálkozás (interferencia) jelensége. A sugárzó energiák közül a fény sebességét Römer és a két Cassini 1675-ben határozták meg csillagászatilag az éterben, Fizean 1849-ben pedig a vízben. Az interferencia felfedezése, amely a hullámhosszúság lemérését teszi lehetővé, Huyghens (1820.) nevéhez fűződik. Interferencián tudvalevőleg azt a jelenséget értjük, hogy az egymással találkozó két sugár energiája a hullámok rezgő részecskéiben bizonyos értékig fokozatosan megnövekszik, utána pedig ugyanígy megfogyatkozik, egyes részecskékben azonban eltűnni látszik. Az energia eltűnése nyilván csak látszatos lehet, mert a természetet alkotó mozgó valóság megsemmisülhetetlen, tehát a mozgása és az energiája sem válhat semmivé. A hullámtalálkozásban csomóknak nevezett és látszólagos nyugalomban lévő részecskék mozgásának megértése végett gondoljunk arra a tényre, hogy az egyenes vonalban egymással szemben haladó és ütköző rugalmatlan tömegek kinetikai energiája mindenkor más energiává alakul át. Az alakjuk megváltozik, hangot, meleget, fényt elektromosságot és egyéb energiát termelnek. A forogva örvénylő tömegek ütközésében azonban más történik. Ugyanis örvénylésük kinetikai energiája az ütközésük alatt és után is megmarad örvénylőnek és összegeződik. Láthatóan foly le ez a jelenség valamely működő gépnek szomszédos fogaskerekeiben, amelyek tudvalevőleg ellenirányban forognak, és a munkagépnek energiáját mégis tovább szállítják. — Vagy gondoljunk egy hengeres emelőgépre, amelynek két forgató karja van, amikkel két munkás terhet emel. A két munkásnak a munkája látszatosan ellentétes, mert az egyiké az óramutató rendes járásával egyező, a másiké pedig az utóbbival ellentétes. — Energiasűrűsödés foly le például valamely zengő húrnak csomóiban is, amelyek tudvalevőleg ellenirányban haladó hullámok találkozó helyén keletkezhetnek. A csomókban megsűrűsödött energia a közegben tovaterjedve növeli aztán meg a rezgő részecskék tágasságát nagyobbra, mint amekkora a hullámok találkozása előtt volt. A sugárzásról vázolt képünk azt a gondolatot is keltheti bennünk, hogy a sugárzás csakolyan jelensége a természetnek, mint aminők a természet egyéb jelenségei. Valóban minden természeti jelenség a természetet alkotó valóság szakadatlan mozgásának következménye. Különbséget köztük csak érzékszerveink tesznek. Alapfogalmunkból folyó eme tény alapján lényegbe vágó különbséget tárgyilagosan nem is tehetünk a látható földi és égi testek