Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1939

12 és a láthatatlan valósági részecskék örvénylése között. Mindnyájában ugyanis ugyanaz a meghatározhatatlan valóság örvénylik különböző tömegekben és különböző szögsebességgel ugyan, de egyaránt bizonyos tengelyforgási és precessziós szögsebességgel. A köztük megfigyelhető különbséget örvénylésük kinetikai energiájának érzékszerveinkre gyakorolt nyomása okozza. A nagy tömegek kinetikai energiája nyomásának kölcsönös kicserélődése szemünk láttára foly le. Ellenben a láthatatlanul apró valósági részecskék nyomásának kölcsönös kicserélődését csak érezzük érzékszerveinkben. Jogosan mondhatjuk hát, hogy a természetnek valamennyi jelensége a természetet alkotó valóság folytonos örvénylő mozgásának következménye. Mulandó valamennyi. Csak érzékelésünkben szoktunk nekik hosszabb-rövidebb ideig tartó állandó létezést tulajdonítani. Ebben az emberies szubjektív gondolkodásunkban azonban a létezés fogalmát, tévesen és helytelenül a természeti jelenségek változékonysága fogalmával szoktuk elválaszthatatlan kapcsolatban levőnek gondolni. Ebben a helytelen gondolkodásunkban aztán a létezés is csak olyan mulandó lesz, mint aminők a természet jelenségei. így például ideiglenes, azaz mulandó létezést szoktunk tulajdonítani a mozgásnak is olyan természeti jelenségekben, amikben mozgást nem tudunk szemlélhetőleg kimutatni, amikben tehát mozgás — úgy látszik — nem is volt, vagy ha volt, az megszűnt. Azonban objektív természetszemléletünk alapfogalma értelmében a mozgás a természetet alkotó valóságnak tulajdonsága, minek következtében az csak olyan elenyészhetetlen, mint aminő maga a valóság. Továbbá józan eszünk értelme belátja, hogy semmiből nem keletkezhet valamely valóban létező és azt is, hogy a valóban létező nem válhat semmivé. Tehát annak a valóságnak, amely a jelenlegi természetet alkotja,- léteznie kellett mindenkor a múltban és létezni fog a jövőben is. E tények igazságát csakugyan érezzük is. De mert értelmünk nem lát be minden egyes esetben a jelenségek támadásának és elmúlásának mikéntjébe, ezért érzéseink hitelességében megbízva, közönségesen csak hinni szoktunk a természetet alkotó valóságnak a létezésében, holott értelmünknek ezt a kétségtelen megállapítását egyszerűen csak tudomásul kell vennünk. Ne mondjuk hát a mulandó jelenségeket még ideiglenesen létezőknek sem, mert ezzel ellenmondásba jutunk a létezés fogalmával. Ennek az ellenmondásnak elkerülése végett az ideiglenes „létezés" kifejezés helyett helyesen mindenkor a mulandóság fogalmát kell használnunk.*) *) Bizonyára a meghatódott lélek örömével fogadják intézetünk korábbi és mai tanítványai ezt a tanulmányt is az egész világon élő ciszterciek széniorának, SZEKELY KAROLY, c. középiskolai igazgatónak tollából, hiszen a hozzá ragaszkodó tanítványi hálának és szeretetnek megkapóan frissen élő és mélyről jövő megnyilatkozását éltük át akkor is, midőn 1939. szept. 16-án KILENCVENEGYEDIK születésenapját ünnepeltük. Intézetünk egykor-volt, jeles fizika-tanárának jelen tanulmánya is tanúságot tesz az ö egész életének állandó kettős jellemvonásáról: lankadatlan tudomány- és munkaszeretetéről. Áldja meg őt érte a jó Isten, és éltesse számunkra további jó egészségben még sokáig I Az igazgatóság-.