Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

nyitotta. Az a fáradhatatlan munkaszeretet, lelkiismeretes buzgóság és egész lélekkel való odaadás, amellyel feladatát a lefolyt jó félesztendő során betöltötte, tökéletesen igazolta az ő teljes rátermettségét e feladat ellátására, s ezért csak csodáló tisztelettel lehet meghajolni rendkívüli mértékű szerénysége előtt, amellyel a végleges megbízatás elől kitért. Szívesen iktatjuk ezért a magunk köszönetéhez azt a legilletékesebb helyről jött elismerést, amellyel a dunáninneni katolikus középiskolai főigazgató, Kürti Menyhért dr., c, tanker, kir. főigazgató 1938. aug. 27-én kelt 670—1937/38. sz. leiratában szól róla. A leirat a hivatalátadás megtörténtének bejelentését tudomásul veszi, de külön is hangsúlyozni kívánja, hogy e bejelentést „az átmeneti időben áldozatos munkájával a legnagyobb elismerést kiérdemelt Holczinger Titusz helyettes igazgató iránt teljes tisztelettel" veszi tudomásul.

Az alakuló értekezleten emlékezett meg az igazgató a bajai gimnázium igazgatóságában közel tizennégy éven át volt, nagy elődjéről, akinek fájdalmasan korai eltávozása miatt vált szükségessé a szomorú őrségváltás ennek az intézetnek életében. A megemlékezés így hangzott :

„. . . Idézem Istenben boldogult, jó Tordái Ányos dr.-пак, tanügyi főtanácsosnak, a Ciszterci Rend bajai 111. Béla-gimnáziuma immáron csak volt igazgatójának nemes, nagy emlékét. ..

Úgy áll előttem sudár alakja, — fiatalabb évei gyönyörű veröfényében, — amint az egri ciszterci gimnázium Önképzőkörében mint tanárelnök reánkveti jóságos, meleg, sugalló két szemét, s bármily gyenge, de jószándékú próbálkozásaink türelmes, finom megértésével sarkall, lelkesít bennnünket szépség kereső, ismeretgazdagító magunknevelésre. Aztán hallom mélyzengésű, színes-dallamos hangját, amint egy márciusi ünnepélyen a tanárelnök poéta- telke ihlet-tanít ámulva, lenyügözötten hallgató szülőt és tanítványt cselekvő, kötelességteljesí- tésben megvalósuló hazaszeretetre annak az egyetlen szónak értelmében, hogy „rendületlenül !“..m És hallgatom a boldog tanítványok lelkesült, ujjongó kitöréseit Tordai tanár úr tiszta gyönyörködésben átélt magyar-órái után . . .

Ь amint fülembe csendül egy kis fiú kedvesen csilingelő szavalata, hogy „Jézuska farag. Költemény Tordai Ányostól,“ majd meg legjobb önképzököri szavalóm komoly átélésében megzendül, hogy „Magyar harangszó. Tordai Ányos költeménye“, ekkor megjelenik előttem Tordai Ányos, a költő. Es ugyanebben a látomásban ellebbennek lelki szemem előtt a liliomos Imre királyfi, Margit királyleány, Tinódi Lantos Sebestyén és a hűséges íródeák, Mikes Kelemen: vallásos hitet, tüzes magyarságot sugárzó jelenetek ifjúsági színdarabokból, melyeken keresztül Tordai Ányos lelke árad át ezer és ezer magyar ifjú fogékony szívébe.

Majd meg tanulmányok, cikkek, kritikák, középiskolai tankönyvek sokaságán siklik át tekintetem. Mindvalamennyiben Tordai Ányosnak, a tudós írónak, a Szent István-Akadémia tagjának bőséges, széleskörű tanultsága, finom ízlése, éles ítélete ragyogtatja fényét. — Magam is ott sürgölődöm Egerben, a Gárdonyi-Társaság irodalmi érdeklődést nevelő, emelkedettebb eszmejárást ébresztgető, mindig népes gyűlésein; ennek az irodalmi Társaságnak létrehozásában is egyik főmozgatóként Tordai Ányos fáradhatatlanul munkálkodó szelleme szerepelt.

S ha aztán elkísérem Tordai Ányos életét ide, Bajára, életének tizennégy éven át volt, utolsó állomáshelyére, akkor már nem is keresem a város és vármegye társadalmi életében. előkelő, iránytjelzo szerepléseit, nagysikerű, emlékezetes szónoklatait, nem is akarom