Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
69 nak. Az álló hullám hossza csak fele a haladóénak. A benne rezgő elektronok fázisa azonos, de a rezgések tágassága a középsőtől számítva kisebbe- dik, úgy, hogy a hullám első és utolsó elektrona relatív nyugalomban van. Az álló hullámban, mint az őt alkotó két haladó hullám eredőjében, a kinetikai energia összetevődik, megsűrűsödik. Tehát az álló hullám kinetikai energiacsomót alkot. Gondoljunk most valamely elszigetelt vezetőre, amelyen valamely elektromos forrás elektromágneses álló hullámokat kelt és állandóan hullámzásban tart. A vezetőnek ezek az álló hullámai kinetikai energiájukkal a vezetőt környező közegben, az éterben a magukéhoz hasonló álló hullámokat keltenek. Utóbbiak pedig szintén azt cselekszik a közegnek velük szomszédos részében. A hullámforrás álló hullámai tehát mint változatlan alakú álló hullámok vagyis kinetikai energiacsomók terjeszkednek szét minden irányban a homogénnek gondolt közegben, az éterben. Kinetikai energiájuk azonban tudvalevőleg a forrástól mért távolságukkal négyzetes arányban meggyöngül. Ha aztán terjeszkedésük közben olyan elszigetelt vezetőre akadnak, amelynek dimenziója (kapacitása) a hullámokat kibocsátó vezetőével azonos, akkor annak a vezetőnek elektronait a terjeszkedőével azonos rezgésbe hozzák és észlelhetőkké válnak. A fizika ezt a jelenséget a hangtanból kölcsönzött szóval rezonánciának nevezi. A rezonáncia tehát a mozgó anyag kinetikai energiája kicserélődésének egyik esete. Kevésbbé intenzív, de szintén észlelhető rezonáncia áll be az említett két vezető között akkor is, amikor egyik vezető a másiknak valamely egészszámú többszöröse (C=mCi). A mozgó anyag kinetikai energiájának terjeszkedése azonban a folytonos anyagban valójában teljesen független a vezetők kapacitásától, mert a rezonáncia merőben szubjektív jelenség. Tehát eltekintve a terjeszkedő kinetikai energiának a távolságtól függő értékétől, mondhatjuk, hogy ha a terjeszkedő energia érzékelhető, akkor egyszersmind rezonáló, ha pedig nem érzékelhető, akkor nem rezonáló. Az elektromágneses álló hullámok rezonánciáján alapszik a rádió. Természetszemléletünk abból a vitathatatlan tényből indult ki, amely szerint a természetet valamely valóság alkotja, amely szüntelen mozgásban van. A fizika ezt a valóságot anyagnak nevezi és tömeg gyanánt bánik el vele. Ezen az alapon a fizika a természet jelenségeit és a bennük észlelhető változásokat az anyagnak különböző nagyságú és különböző sebességgel mozgó tömegei kinetikai energiájával iparkodik értelmezni. Az anyag mozgása az égi testek körében szemünk láttára térben örvénylő alakban folyik le. E tényből aztán arra kell következtetnünk, hogy a mozgó anyagnak láthatatlan apró tömegeiben szintén térben örvénylőnek
