Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
70 kell lennie, mert nem örvényléssel mozgó és önmagukban tehetetlen anyagi tömegeknek föltevése ellentmondásban állna alapfogalmunkkal, a mozgó anyag fogalmával és az égi testeken szerzett tapasztalatunkkal is. Az anyagnak láthatatlan apró tömegei kinetikai energiájából származó természeti jelenségeket többnyire szubjektív fogalmakkal szoktuk elnevezni. A hang, fény, meleg, elektromosság, stb. valóban szubjektív fogalmak. A mögöttük rejlő kinetikai energia kicserélődésének szemléltetésére kinetikai energiacsomókat vettünk föl. Ilyen energiacsomó volt az elektron is, melyre az elektromos és mágneses jelenségek értelmezésére volt szükségünk. A szubjektív jelenségek szemünk láttára támadnak és tűnnek el, megsemmisülnek. A megsemmisülés fogalmát azonban nem vonatkoztathatjuk az anyagra is, mert aminek valóságos létezése van, az soha nem válhat nemlétezővé. Az anyag és a mozgása tehát örökké megmarad és kinetikai energia elképzelhetetlen sok jelenséget hozhat létre. Magáról az anyagról csak annyit tudunk teljes bizonyossággal megállapítani, hogy egész tömegében egyenletesen sűrű és hogy a kinetikai energiája tömegének némely részében megsűrűsödik és hosszabb-rövidebb idő múlva ugyanott megritkul. Az anyag kinetikai energiájának megsűrűsödése attól a gyors örvénylő mozgástól származik, amelyben a láthatatlanul apró anyagi tömegek vannak. A megritkulására pegig abból a tényből lehet következtetni, hogy minden anyagörvény csak azonosan forgó kisebbekből alakulhat ki nagyobb örvény- nyé. Ha pedig nagyobb örvények csak kisebbek összefolyásából származhatnak, akkor a nagyobb örvényben a kisebb örvények kinetikai energiájának csakugyan meg kell sűrűsödnie. Ha pedig valamely nagyobb örvény csak azonosan forgó kisebb örvényekből alakulhat ki, akkor az azonosan forgó kisebb örvényeknek kölcsönös taszító hatása miatt állandó örvények nem is jöhetnek létre. Minden nagyobb anyagörvénynek tehát valamikor föl kell bomlania. Az anyag kinetikai energiájának megsűrűsödése és meg- ritkulása e szerint az anyag örvénylő mozgásának természetes következménye. Az anyag kinetikai energiájának megsűrűsödése és megritkulása valamely örvényben nyilván nem történhet meg egyszerre ugyanabban az időben. Egyik állapotnak ugyanis előbb fönn kell állnia, hogy utána a másik beállhasson. E két állapotot kisebb-nagyobb időközök választják el egymástól, amelyeket az ember majd igen rövideknek, majd igen hosszúaknak ítél meg. Igen rövidek például az elekton precessziós mozgásában lefolyó időközök, ellenben igen hosszúak az időközök az égi testek mozgása körében. Habár a mozgó anyag kinetikai energiájának megsűrűsödése és megritkulása az anyag örvénylő mozgásának szükségképen lefolyó természetes jelenségei, az ember a keze ügyében fekvő anyagörvények átalakulása időközeinek időtartamát a meleggel és az elektromossággal mégis meg tudja
