Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
bö Tapasztaljuk, hogy a szikrának legfényesebb vége mindenkor az, amely a pozitív elektromosság, az anod felé irányul. Tehát az elektronok kinetikai energiájának meleggé és fénnyé átalakulása legnagyobb részben az anodon folyik le. E jelenség ismét igazolja azt, hogy az energia mindenkor a katodtól az anod felé terjeszkedik. — A hosszú szikra és a villám apró szikrák sorozata, zegzugos alakja a dielektrikum molekuláinak rendezetlen mozgásától származik. Az elektromos szikra hangja a magasfokú melegben támadt ritkított térbe csapódó levegőtől származik. A szikrában a dielektrikum néha annyira megritkul, hogy benne még a vákuumcsövek jelenségei és atombomlások is kifejlődnek. Az atombomlást igazolni látszik az, hogy a sziklába csapódott erős villám nyoma néha rádióaktivitást mutat. Az elektromos szikra a robbanó anyagokéhoz hasonló jelenség. Közöttük csak tér és időbeli különbség van. Mindegyikükben szapora halmazat és energiaritkulás, utána pedig gyorsan lefolyó halmazat- és energia-sűrűsödés folyik le, — A szikrához hasonló a levegőben kialakuló tornadó is. Csakhogy ebben terjedelmes térben és aránylag hosszú idő alatt folyik le a levegő kinetikai energiájának kicserélődése. (Elektromágnesség.) Az elektromágnesség az elektron kétszeresen forgó mozgásának, úgymint a saját tengelye körüli és a tengelye precessziós mozgásának együttes jelensége. Mind a két mozgását nyilván elfoglalt helyének elhagyása nélkül végezheti el. Az elektronnak egymástól elválaszthatatlan kettős mozgásában megnyilvánuló és szintén elválaszthatatlan elektromos és mágneses jelenségek elektromágnesség közös nevet kaptak. Elektromágnesség támad tehát mindazokban a jelenségekben, amelyekben az elektron stabil tengelye precessziós körmozgást végez, amit közönségesen rezgőmozgásnak mondunk. Miképen egyéb energiacsomók rezgőmozgása, azonképen az elektroné is hullámokban terjeszkedik szét valamely megfelelő közegben. Az elektron rezgő mozgása elektromágneses hullámokban terjed szét az éterben. Gondoljunk egy egyenes vonalban fekvő, közvetlenül érintkező és relatív nyugalomban levő elektronok sorára. Jöjjön aztán a sornak egyik elektrona rezgő mozgásba. Ezt a rezgő mozgást a sornak minden egyes tagja nyilván annál későbben veheti át, minél távolabb fekszik a megmozgatott elektrontól. A mozgás késedelmes terjeszkedése miatt a sor elektronai különböző mozgásállapotban (fázisban) lesznek, ami miatt a rezgés a sorban két irányban tovább haladni látszik. Ezért ezt a terjeszkedő rezgő mozgást haladónak szokás nevezni. A sorban nyilván lesznek elektronok, amelyeknek mozgásállapota (fázisa) azonos. Azonos fázisban mozgó két elektronnak kölcsönös távolsága a haladó elektromágneses hullám hossza. Ha aztán a haladó hullámok valamely helyen akadályba ütköznek, akkor onnan visszaverődnek és a kezdő irányban haladókkal találkozva álló hullámokat alkot
