Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
58 пек szokás nevezni. A töltés illetőleg mágnes eltávozásával az erőtér elek- tronai aztán stabil tengelyük rugalmasságával ismét visszahelyezkednek kezdetbeli helyzetükbe, az erőtér megszűnik. Az erőterekben a látszólagos vonzó és taszító erők érthetőleg éppen úgy nyilvánulhatnak meg, miként a töltések illetőleg a mágnesek között, E közben azonban nem szabad megfeledkeznünk arról a szoros kapcsolatról sem, amelyben az elektronok a fizikai test atomaival és molekuláival állnak, E kapcsolat folytán áll elő a látszólagos vonzás és taszítás a fizikai testek között is. Az erőterek származása tehát egyenes következménye a hézagta- lanul összefüggő és állandóan örvénylő anyag kinetikai energiája terjeszkedésének. Az erőterekben szereplő elektronok precessziós mozgását igazolja az a tapasztalatunk, hogy az erőtereken áthaladó fénysugárnak sarkítási síkja elfordul. (In flue n c i a.) Elektromossággal töltött valamely vezető erőterébe elszigetelten helyezett másik vezető az erőteret alkotó töltéssel azonos töltést vesz föl. Valamely mágnes erőterében álló vasdarabka pedig olyan mágnessé válik, mint aminő az erőteret alkotó mágnes. E jelenségeket az erőnek a távolságba ható hitéből visszamaradt kifejezéssel influenciának nevezzük. Az influencia jelenségeiben azonban nem távolbaható erőkre, hanem arra kell gondolnunk, hogy a teret hézagtalanul betöltő és állandóan örvénylő anyag kinetikai energiája terjeszkedik bennük. Ennek következtében az erőterekbe jutott testek elektronaínak az erőterek elektronaí mozgásállapotát kell fölvenniök, azaz szintén precedálniok kell. Minthogy pedig az elektromosságot alkotó elektronoknak a forgó mozgáson kívül haladó mozgásuk is van, érthető, hogy vezetőjüket meg is töltik. A mágneses erőtérbe került vas elektronaí pedig ennek kétszeresen forgó, nem tovahaladó mozgásállapotát veszik föl, azaz a vas mágnessé válik. Mind a két esetben azonos irányban forgó elektronok jutnak egymással szembe, tehát kölcsönösen eltaszítódnak. E látszólagos taszító erő leküzdésére fordított munka árán áll elő az influált töltés illetőleg influált mágnesség. Az influencia erőssége, intenzitása tudvalevőleg az influáló és influált testeknek kölcsönös távolsága négyzetével fordított viszonyban van. Az influált testeknek az erőtérből kilépésükkor elektromosságuk illetőleg mágnességük eltűnik, t. i. másnemű energiává alakul át. Az influált elektromosság az influáló töltés minősége szerint nyilván pozitív vagy negatív lesz. Az influenciás gép korongjainak átmérőileg szemben álló helyei tudvalevőleg mindenkor ellenkező töltésüek. A meghajtott gépből kiáramló ellentett elektromosságok abból a munkából származnak, amelyet a gép meghajtása alatt tapasztalható ellenálláson végzünk. Az influált elektromosság mindenkor azonos az influálóval. Az influált mágnesség azonban az erőtérbe került test belső szerkezete szerint két-
