Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
55 ben foglalhat helyet, akkor a mágnességről vázolt képünkben a mágnesség csakugyan az elektron forgó mozgása jelenségeként tűnik föl. A körgyűrűbe kapcsolódott elektronok tehát olyan kinetikai energiacsomót alkotnak, amely valamely anyagi testnek mágnességet tulajdonit, mégpedig síkjuk kölcsönös fekvése szerint változó erősségűt. Valamely gömbölyű test töltésének mágnességét csak valamely pontjához vont érintő síkjában lehetne kimutatni, ami érthetőleg nem történhet meg. Kimutatható azonban a töltés mágnessége egy töltött síklemezes kondenzátor szélein, úgyszintén valamely egyenesvonalú vezető áramában is. Mind a két esetben azonban a mágnesség intenzitása (kinetikai energia- sűrűsége) messze elmarad a körben kapcsolódott elektronok mágnességének intenzitásától. Érthetőleg azért, mert a mágnesség intenzitása a körben kapcsolódott elektronok számával arányosan növekszik meg. Utóbbi tény egyúttal érthetővé teszi azt a tapasztalatunkat is, hogy a mágnesség látszólagos vonzó-taszító ereje mindenkor fölülmúlja az elektromosságét. Az elektromosságról és a mágnességről vázolt képünk bevilágít némileg az örvénylő valóság (az anyag) kinetikai energiája megsűrűsödésének folyamatába is, ha képünkben elektronok helyett elemi anyagörvényekre gondolunk. (Ellenállás.) Az elektronok energiája terjeszkedésének a folytonos anyagban nyilván szintén folytonosnak kell lennie. A terjeszkedése sebességét azonban különböző anyagféleségekben nagyon különbözőnek tapasztaljuk. Amely anyagféleség gyorsan terjeszti az elektromosságot, jó vezetőnek, vagy egyszerűen csak vezetőnek, a lassan tovább terjesztőt rossz vezetőnek vagy dielektrikumnak nevezzük. Az energia terjeszkedését lassító okot ellenállásnak szoktuk mondani. A fizika az ellenállás sztatikái fogalmával azokat a természeti jelenségeket szokta szemléltetni, de nem értelmezni, amely jelenségekben a terjeszkedő kinetikai energia egyelőre ismeretlen módon alakul át másnevezetű energiává. Az elektromosság, és mágnesség kölcsönös átalakulását még értelmezhetjük az elektron stabil tengelyének egy R-nyi precessziójával, azonban az elektromosság chemiai forrásában, a galvánelemekben még mindig az elektromotoros erőre kell hivatkoznunk, mert a chemiai reakciókban lefolyó energiaforgalmat még nem tudjuk az anyag mozgásával értelmezni. Ugyancsak nélkülözzük a mechanikai értelmezést a jó és rossz vezetők közti különbségben is. Egyelőre meg kell elégednünk azzal a kétségtelen ténnyel, hogy az ellenállásban a mozgó anyag kinetikai energiája cserélődik ki. Ugyancsak kinetikai energiakicserélődés folyik le az elektromos áramban is. (Ohm törvénye.) A fizika az elektromos áram fi) erősségén (intenzitásán) azt az elektromos (e) tömeget érti, amely áramlásának bármely harántmetszetén az idő egysége alatt áthalad (i=e:t). A tömeg moz-
