Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938
53 e gondolkodásunkban tehát egy kezdőpontot fogadunk el, amelyből a mozgás kiindul. A haladó mozgást pozitívnak rendszerint akkor szoktuk mondani, amikor tőlünk indul ki és távozóban van tőlünk. Ezzel szemben fekszik aztán a negatív irány. A forgó mozgásban pedig például az óránk mutatóival egyező forgást lehet pozitívnak mondani. Ebben az esetben Földünknek a tengelye körüli forgása csak az egyenlítő alatti déli földövön észlelőnek pozitív, az északi földövön észlelő azonban ugyanezt a forgást negatívnak mondja. A forgó mozgásnak pozitív, illetőleg negatív volta tehát merőben szubjektív fogalom. Ha azonban az egyik irányt pozitívnak már elfogadtuk, következetességből meg is kell azt tartanunk. Ha akkor, amikor az elektromosságot -f- jelekkel látták el, az elektronoknak léghíjas térbeli mozgását ismerték volna, alkalmasint pozitívnak mondták volna azt az elektromosságot, amelyet időnkben negatívnak nevezünk. Az elektronokat valóban a forgásuk iránya különbözteti meg egymástól. De ez a forgásiránykülönbség megvan ugyanabban az elektronban is, mert az elektron pozitívnak vagy negatívnak látszik a szerint, amint forgó tengelyének egyik vagy a másik végére tekintünk rá. Nincs hát különálló pozitív és negatív elektron és nincs különálló kétfajta elektromosság sem, mert a pozitív és a negatív elektromosságot ugyanaz az elektron alkotja. Az elektromozott testek közt mutatkozó minőségi különbség az elektronok forgó tengelyének elhelyezkedése miatt áll elő. Ha az elektronok valamely töltött testen úgy helyezkednek el, hogy forgó tengelyüknek pozitív forgású vége áll a test felszínéről kifelé, akkor a testet pozitív töltésűnek mondjuk. Ha pedig az elektronoknak negatív forgású tengelyvége áll kifelé, akkor a test töltése negatív. A pozitív elektromosság negatívvá vagy a negatív pozitívvá válik, mihelyt bennük az elektronok tengelye megfordul, azaz, ha tengelyük két derékszögnyi precessziót végez, ami az elektromos jelenségekben gyakran történik meg, A mágneses erőtérben fekvő rádiumból kéveszerűen kisugárzó és az elektronhoz hasonló anyagrészecskék — a tömegüktől eltekintve — forgó tengelyüknek csak precessziós mozgásában különböznek egymástól. Tengelyüknek precessziója u. i. 0 és 2 R között fokozatosan változik. A sugárkéve két szélső sugara részecskéi közti precessziós különbség 2 R. Előjelük tehát ellentett, amiért pozitív illetőleg negatív töltésűeknek mutatkoznak be. A középső sugarak részecskéinek precessziója R, előjelük nincs, tehát sem pozitív, sem negatív elektromosságot nem mutathatnak. Forgásuk kinetikai energiája azonban nyilván akkora lehet, mint a töltötteké. Alább majd mágnességet mutató részecskéknek ismerjük meg őket. (Elektromosság, mágnesség.) Minő képet alkothatunk az elektronnak eddigelé megismert tulajdonságai alapján az elektromosságról és mágnességről ?
