Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1938

42 jesen elmúlnak, bár néha minden gondosság mellett is hónapokig, sőt évekig fennmaradnak. Általában azt mondhatjuk, hogy a serdülési kor befejezése után, hacsak nem éltek teljesen irracionális módon, nyomtalanul eltűnnek ezen szívbajnak látszó tünetek és rendesen csak akkor maradnak meg az élet későbbi éveiben, sokszor egy egész, talán rövid életen át, ha vagy súlyos szívbajnak diagnosztizálták és a kis embert szívszerekkel bőven etették, vagy pedig egyáltalán nem ismerték fel, sőt nem is keresték a tünetek okát és így a fejlődő ember életmódján nem változtattak." Dr. Tuszkai Ö.: A serdülő kor. 22—23. o. Mindenki könnyen megértheti ezek után, hogy a foglalkoztatási terveket a testnevelési tanárok dolgozzák ki időre és teljesítményre vonat­kozólag és megbeszélik azokat az iskolaorvossal. Egyébként az egyes ter­veket már korosztályok szerint szokták megszerkeszteni; ha tehát valamelyik tanuló nem birja a követelményt, akkor okát benne és szervezetében kell keresni és az iskolaorvos sportorvosi vizsgálata és felügyelete alá tartozik. Egyébként az ifjúság sportorvosi ellenőrzését is be kell vezetni, mert ez a modern nevelés nélkülözhetetlen kelléke. Ha itt nem restellí a fáradságot az osztályfőnök, akkor sokszor érdekes és az ifjú életére elhatározó rend­ellenesség nyomára juthat, nem egy esetben a sexualitás idegesen abnor­mis túlértékelésének vagy éppen elfajulásának állhatja útját. S ezen mun­kájával észrevétlenül betöltheti osztályában a modern nevelés második kívánalmát, az iskolapszichológust. Végül nézzük meg a sportorvosnak véleményét: „A sportolás or­vosi szempontból ma már életszükséglet, az egészséges életmód egyik alap­vető tényezője, akárcsak a tisztaság, a megfelelő táplálkozás vagy az ele­gendő alvás. Az ember legnagyobb kincse az egészség. A beteges, gyenge ember élete szenvedésekkel teli, öröme kevés. Az életre előkészítő iskolá­ban az ifjú megszerzi magának a szükséges ismereteket. A szépen átgondolt terv, életpálya befutását hányszor húzza azonban át az egészség összerop­panása vagy az idegrendszer kimerülése. A gyenge, az élet küzdelmeire csak szellemileg felkészült ember, megfeledkezett a szellem szolgájáról. Munkaképes ember csak az egészséges ember és az egészség megőrzése, a test karbantartása éppoly fontos tényezője a létfenntartásnak, mint a szak­mabeli kiképzés. A test is megkívánja a maga kultuszát és művelését. Ahogy ifjúkorunktól kezdve rendszeresen igyekszünk gyakorlati vagy elméleti is­mereteket szerezni, hogy szakmánkban megálljuk helyünket, úgy kora gyer­mekségünktől kezdve hasonló gonddal kell foglalkoznunk testünkkel. . . . Az iskolás gyermek heti két tornaórán és az iskolai játékórákon, sajnos, csak egy kis izlelítőt kap abból, amit naponta és rendszeresen kellene vé­geznie.“ Kellner dr.

Next

/
Thumbnails
Contents