Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

7 a magányos imádóké csakúgy, mint a szentséges körmenetek tömegeié. Isten hivta létre a fajokat, de minden fajnak egy és ugyanaz a teremtő Istene. És mennyi mindent jelent az egyéni lelkiismeret számára is, midőn a bűnösség emlékezete összevegyül a szentáldozásra hívogató csengetyű szavával ! Mint szarvasgím a hűs forrás vizére, úgy kívánkozik utána földi hajszákban megfáradott, szomjúsággyötörte lelkünk. Az Oltáriszentség diadal- útja nem a katolikus klérus, nem az egyházi hierarchia diadala, hanem Krisztus szíve, szeretete, vonzásának diadala, legembernekvalóbb s mégis legméltóságosabb szentségében.

A tiszta lelkiismeret békéje legyen az út, amelyen Hozzá mentek, s akkor biztosan megtaláljátok! A földön minden csak átmenet az életbe. Otthonunk az Isten!

A világ mint egy vonagló, ingerült beteg, vergődik a porban . . . „Die Neurose entsteht durch Abfall von Gott." A gyógykezelés tehát: „Rückverbindung des Individuums an das Absolute."1) — Akihöz köael az Isten, abban nem kelt szorongást, félelmet, ellenkezőleg megerősül lelke a Mindenhatóval.

E szeretet ereje embert ember iránt legvégső odaadásra késztet, s nincs emberibb szeretet a földön, mint éppen az Isten által sugalmazott szeretet.

„Oh hitélet, katolikus élet, eucharisztikus élet! Az Isten szereteté- nek, a Krisztus közelségének micsoda extatikus magaslatára ragadod Te a mi lelkünket! Óh Eucharisztia, amely Jézust hozod le végtelen kéklő magasságokból a mi alacsonyságunkhoz, hogy azután a viszontszeretet lendületével bennünket kicsinyeket, összetörteket, sírókat, nyomorultakat a porból kiragadj és felemelj ismét végtelen kéklő magasságokba!“2)

') Giehm, berlini idegorvos: Religiöse Psychotherapie. Medizinische Wochenschrift 1934 nov. 2. 2) Bangha B. beszéde. Nemzeti Újság 1928 okt. 5.