Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

Hol vagy István király?

Fájdalmas, aggodalmas hétköznapok várnak ünnepedre! Fénytelen magyar éjtszakák borongása óhajtón-óhajtja támadásod magyarok csillaga, István király! Athatolhatatlannak látszó reménytelenség, nemzetünk örökös életgondja zokog utánad közülünkvaló szent vezér! Gazságbaverten, pusztulásba törődötten, tagokraszakítottan és pártokrahullottan, visszavárunk! Ne engedd, hogy a dekadencia végezzen keresztény Magyarországoddal, mert akkor a te verejtékes, gigászi műved megy veszendőbe ! Gyulladj ki fölöttünk újra, mint a nagy és egységes ország és nemzet napkeleti csillaga, .. . kiolthatatlan életragyogása !

*

Jósé Ortega у Gasset: A tömegek lázadása című művében írja: „Kétségkívül, az emberiségnek két csoportra való legalaposabb felosztása ez: akik sokat várnak el maguktól és nehézségekkel, meg kötelességekkel terhelik magukat, és azok, akik nem várnak maguktól semmi különöset, hanem elegendőnek tartják örökké úgy élniök, minden erőkifejtés nélkül, mint amilyenek már eredendően; bóják, amiket a szél mozgat ide-oda.“ (15. 1.)

A szellemi és lelki arisztokrácia körében kell megjelölnünk Szent István királyunk helyét is. 0 az elseje azon komorsorsú, zord, magyar óriásoknak, akik e balsorstépte nemzet Atlaszai, kereszthordozó Messiásai voltak. Benne ébredt fel először a táltoskirályok magányossága, Zrínyi nyughatatlan kardja, Széchenyi zarándoki komolysága.

A Kelet és Nyugat mesgyéjén, a kereszténység és pogányság szörnyű dilemmája előtt, a monarchikus egység szüksége és a törzsi szervezethez szokott nomád szabadság érdek-ellentétei közt kell döntenie, még pedig abban a felelősségteljes tudatban, hogy népe jövőjét dönti el vele. Olyan válság volt ez, melyhez hasonlót talán napjainkban él a szegény magyar nemzet . . . Akiknek látó szemük és érző szívük van, remeg a lelkűk a gyászos lehetőségektől . . . Szent István, népe történetének hajnalán, saját személyében átélte nemzetének századokról-századokra megújuló, kínzó se- gélytelenségét, a hetykeség és kétségbeesés közt hánykolódó érzésvilágát és szabadságának hol szent, hol meg önemésztő lázongásait. Micsoda erőket fogott le magában, s micsoda hatalmas szenvedélyeket szoktatott engedelmességhez, építő munkához nemzetében! „Ösztöneinek megtört indulatából