Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
- e Sár és vér fölött kel föl naponkint a nap. Szenny és bűn fölött ragyog ránk naponkint az Oltáríszentség. Az arany szentségmutató sugaras küllőin fut tovább a fény a halál árnyékában ülő világba ... A mindenség napja . . . aranykeretek szorításában! . . . A robogó égi testek láthatatlan közlekedési rendőre a kis Föld-bolygón székel, s az elhagyatottan küzdő és keservében bűnöző emberiség homlokáról törűlgeti a Világ orvosa a verejtéket. Mint Irgalmas szamaritánus bort és olajat önt sebébe : nem mámort és kábulatot, hanem az Istennel való együttélés, együttszenvedés megnyugtató biztonságérzetét. Nem tudunk meghalni, s épenazért élni sem, míg a természet rideg törvényszerűségei mögött meg nem halljuk az Isten szive verését, s éhen és szomjan veszünk, mi élvezetekre ráunt:, csalódott csábítottak, ha nem nyújtod nekünk Krisztus testedet ... az élet kenyerét! Mily szükségünk volna az egyszerű kenyérhez való visszatérésre! Mily szükségünk lenne a gyermeki hitre ! Mily mérgezett légkört lehel megingott bizodalmunk a Benned való testvériség, s törvényeidnek való kivételnélküli szolgálat visszaállítása nélkül! Az Oltáríszentség az emberi szellem alpesi csúcsa. Közelebb Istenhez még nem jutott el soha. Európa válsága, a modern Európáé épen az, hogy eszményeitől oly távoljár, hogy már hinni sem tud bennök. Oly mesz- sze, olyannyira a múltban látja a kereszténységet, hogy kételkedik abban is, hogy valaha hinni tudott benne. Aranykeretből tekint rá a kenyérarcu, szelíd Krisztus, pedig az arany csak ritka, az О szeretete azonban páratlan. „Míg bennünket, embereket, az emberi test és vér fájdalmas tüzei égetnek, azalatt itt van felettünk egy más Test és Vér."1) Gyertyaszálak és liliomok közt lép elénk a Szüzesség Fejedelme, alászáll e nyomorúság, a halandó test és vér bűnös, lázadó világába, hogy az ember istenéhségén és erkölcsi tehetetlenségén segítsen, könnyítsen. Nem hiába ugyanaz a prefációs ének a karácsonyi és a szentséges misében. Isten velünk! A diadalmas katolicizmus kezében a Testté lett és közöttünk lakozó Ige, amely sohasem fogja elhagyni Egyházát és az embereket. A katolikum az egyetemes ember kielégítése. A keresztkasul vonuló utak zűrzavarában az Oltáriszentségből lövell a betlehemi csillag fénye. Általa újul meg a szöllőtő és szöllővesszők evangéliumi példabeszéde. A természetfölötti gondolkodásmód és érzület, egyszóval a természetfölötti élet csak természetfölötti forrásból táplálkozhat. Itt lüktet az az isteni vérkeringés, amely az állati, a testi életnél gazdagabb, emelkedettebb tevékenység energiáit löki szét az áléit, lankadó tagokba. Az Oltáríszentség mindenkié, mint az Evangélium, mint a kereszfa ; — az enyém is. A közösségé és az egyesé. A szegényeké és a gazdagoké, 1 Ijjas Antal, Mirandola fordulása. 15. 1.
