Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
— 29 — jelenségek magyarázatában szemléltetés végett többnyire a testeknek relatív nyugalmi helyzetéből indul ki, jóllehet szintén ténynek fogadja azt a tapasztalatunkat, amely szerint a relativ nyugalomban lévő testek is számtalan és nagy részben még ismeretlen mozgásban vesznek részt. Ha a relativ nyugalomban lévő tömegek kinetikai energiája a tömegek kölcsönös helyzetében nem okoz változást, akkor azt mondjuk róluk, hogy ellensúlyban (egyensúlyban) vannak. A relativ nyugalomban és egyúttal ellensúlyban lévő tömegeknek potenciális (helyzeti) energiájuk van. A potenciál a nem közvetlenül érintkező, egymástól távol fekvő tömegek kinetikai energiája lehetséges kicserélődésének fogalma. A mozgó anyag világában nincs potenciális energia, itt csak kinetikai energia van. A fizikában használatos erősség (intenzitás) szubjektív fogalma az energiasűrűség fogalmával esik egybe a mozgó anyag világában. Tárgyilagosan ugyancsak energiasűrüséget kell értenünk anyagsűrűség helyett a forgó test tehetetlenségi nyomatékun. A fizika sztatikája és ennek valamennyi fogalma szemléltetés végett van megalkotva, mindnyája szubjektív. Az ismertetett fizikai fogalmakból kitetszőleg a fizika jobbára szubjektív fogalmakból alakult ki tudománnyá. A szubjektív fogalmak használatának oka a fizikában szemléletességükön kívül legfőképen az, hogy az ember bármely tudományától következőleg a fizikai tudományától is azt kívánja, hogy az alapja, alapfogalma, amelyre tudománya épületét fölemeli, igaz és változatlan legyen. A fizikai tudomány alapja az anyag, tehát az anyagnak igaznak és változatlannak is kellene lennie. Igaznak igaz ugyan az anyag, mert létezik, de nem változatlan, sőt a mozgása miatt nagyon is változó. A mozgásban lévő és folytonosan változó anyag pedig merőben alkalmatlan arra, hogy a fizikai tudomány alapja lehessen. Fantáziánk ezen a dilemmán úgy segít, hogy a mozgó anyagot két részre osztja: mozdulatlan, tehetetlen anyagra és mozgásra, továbbá a mozgó anyagnak ezt a két tényezőjét önálló természeti tényezőnek fogadja el. Ezzel aztán eleget tesz a tudomány követelésének. Ugyanis a tehetetlen anyag egyúttal változatlan is. A fantázia ezenfelül a mozgásnak erőt is tulajdonít, amellyel a tehetetlen anyagot mozgattathatja. Eközben az erőt csakolyan adottságnak kell elfogadnia, mint aminő az anyag. Az erőt vagy a mozgáshoz csatolja, vagy az anyag és a mozgás fölé helyezi. A fantázia minden érthetetlen természeti jelenségben az erőt szerepelteti. Az erő köti össze az anyagnak tehetetlen részeit. Az erő az abszolút üres téren is áthat. Hasonlattal élve szubjektív természetszemléletünkben az erő olyan ecset, amellyel az anyagvilágnak a képét minden jelenségeivel együtt meg lehet festeni. Minthogy azonban az erő szubjektív fogalom, azért a vele festett világkép is csak szubjektív lehet. 3. A természet objektiv képe. — Vázoljunk végül egy képet a természetről tárgyilagosan megállapított objektiv fogalmainkkal. E képnek
