Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937

- 26 Földbe nyomuló éteráram a Földben elnyelődik és a tömegét gyarapítja. (Bajai gimnáziumi 1035—36. évi Értesítő 23. o.)

A fizikai testeket érzékelhetőkké valójában csak a mozgó anyag kinetikai energiája teszi. A nyugodt levegőt nem érezzük. Érezhető lesz azonban a levegő a szélben a sebessége kinetikai energiája miatt. Az éter létezéséről is csak akkor vehetünk tudomást, amikor valamely sugárzás (fény, meleg, rádió stb.) kinetikai energiája az éterét megnöveli. A tapintható testek érzékelhetösége közvetlenül az anyagtól látszik ugyan származni, de erősségük, rugalmasságuk és egyéb tulajdonságuk már csak alkotórészeik kinetikai energiasűrűségéből származtatható. Az a csodálatos tény, hogy vékony fémdrótok sokezer lóerőnyi elektromos energiát nagy távolságba képesek szállítani, csak a drótot alkotó részecskék kinetikai energiájának sűrűsége alapján kaphat értelmes magyarázatot.

Az anyagnak energiasűrűsége fogalmával bizony úgy állunk szemben, miként például Földünk gömbölyűsége és mozgása tételével. Utóbbi tétel merev ellentmondásban van ugyan mindennapi tapasztalatainkkal és mégis igaz. Minden ember, a csillagász is az eget gömbölyűnek és a Föld körül forgónak látja. Minden ember, a fizikus is a levegőt ritkábbnak érzi, mint a súlyos testeket. Tudományos meggyőződésünk azonban az, hogy az érzékszerveinkkel szerzett tapasztalataink gyakran csak látszatjelenségek. A természetet a maga valóságában nem csalódást okozó érzékszerveinkkel, hanem értelmünkkel ismerjük meg.

A fizikának az imént megállapított fogalmai tárgyilagos szemlélettel és értelmünkkel vannak megalkotva, amiért a valósággal megegyezőknek, objektívaknak kell azokat elismernünk. Rajtuk nyugszanak a természetnek végtelenül változatos jelenségei. Azonban nekünk korlátolt eszű és korlátolt érzékszervekkel ellátott embereknek a természet jelenségei nem a maguk valóságában és nemis, egyetemlegesen, hanem érzékszerveinkre gyakorolt hatásuk szerint külön-külön önálló jelenségeknek látszanak. A gravitáció, a fény, a meleg, az elektromosság stb. önálló jelenségeknek látszanak nekünk, holott objektív fogalmaink alapján állva tudjuk, hogy mindnyája az állandóan mozgó és folytonos anyag kinetikai energiájának jelenségei. Tapasztalataink hiányossága miatt azonban még nem tudjuk a különböző jelenségekben végbemenő energiaforgalmat és a közöttük lévő kapcsolatot minden esetben objektiv fogalmainkkal értelmezni. Rá vagyunk hát szorulva a jelenségeknek legalább látszólagos értelmezése végett olyan képzeletbeli képek alkotására, olyan hipotézisek felállítására, amikben még objektiv fogalmaink is képzeletbeli alkotókra bomlanak. Kénytelenek vagyunk továbbá objektiv fogalmaink mellé szubjktiv fogalmakat is alkotni, hogy a hiányos tapasztalataink miatt érthetetlen jelenségek szemléletesekké váljanak. Tudatlanságunkat kénytelenségből a hipotézis tetszetős és áflátszatlan leplével szoktuk befödni.