Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1937
- 25 nek szétválasztására szükséges munkára és az éternek alig észlelhető ellenállására. A kinetikai energia objektiv fogalmával kapcsolatban a sűrűség fogalmáról is meg kell emlékeznünk. Sűrűségen tudvalevőleg a térfogategységben érzékelhető létezőknek a mennyiségét (tömegét) értjük. A sűrűséget még a nemérzékelhető gondolati létezőkre is ki szokás terjeszteni. A sűrűség fogalma tehát általánosító, szubjektív fogalom. Az anyagra is kiterjesztve: anyagsűrűségen a térfogategységben foglaltatott anyagmennyiséget kell érteni. Az anyag folytonosságának fogalmán állva, az anyagnak egész terjedelmében azonos sűrűségűnek kell lennie, mert a folytonos anyagban nincsenek üres terek, amelzekben sűrűségváltozás állhatna be. Az anyag abszolút sűrűsége tehát az egység lenne [a=~— 1), ha az anyag mozgásától eltekinthetnénk. Azonban a mozgó anyag objektiv fogalmán állva sűrűségén nem anyagot, hanem kinetikai energiát kell értenünk. Ennek a sűrűségnek abszolút egysége nyilván meghatározhatatlan, mert a kinetikai energia fogalmában szereplő tömegnek (anyagmennyiségnek) és örvénylő sebességnek abszolút értéke szintén meghatározhatatlan. Mindazáltal a sűrűség fogalma, mint objektiv fogalmainkkal kapcsolatban álló fogalom objektiv természet- szemléletünkben is szerepelhet csak kinetikai energiát kell rajta értenünk. A mozgó anyag világában nem az anyag, hanem a kinetikai energia van megerősödve. A mozgó anyag térfogategysége energiasűrűséget jelent. Ha az örvénylő anyag mozgásában egyedül csak a szögsebességre gondolunk, akkor az egyenletes anyagsűrűség és változó energiasűrűség fogalmai nyilván ellenmondás nélkül állhatnak fönn egymás mellett. A mindennapi életben az érzékelhető testekben anyagsűrűséget szoktunk föltenni. Sűrűbb anyagúnak a súlyosabb testet mondjuk. Ezzel a föltevésekkel szemben mégis azt tapasztaljuk, hogy a különböző súlyú testek azonos sebességgel hullnak a földre. Ellenmondás elkerülése végett a fizika a földön fekvő testeket különböző súlyuaknak, esésük közben pedig ugyanazokat a testeket egyenlő nehezeknek mondja. A súlyosság és nehézség fogalmainak megértése végett gondoljunk arra az objektiv fogalmunkra, amely szerint az éteranyag állandó örvénylésben van. Minden test, akár nagy akár kicsi legyen is tömege az anyagvilágnak valamely éterörvényében úszva, mint örvényének alkotórésze, örvényének sebességében kénytelen résztvenni, miközben nyilván kinetikai energiája is van. Helyezkedjünk most gondolatban a tenyerünkön fekvő test éterörvényébe, akkor a testről sem azt nem mondhatjuk, hogy nehéz, sem azt, könnyű vagy nehéz. Amikor az örvényben úszó test a Földbe ütközve relativ nyugalomba jön, az éter- érama ezentúl is tovább áramol és a nyugalomba vonult testre nyomásként hatva annak szintén nyomást kölcsönöz, amit súlynak szoktunk mondani. A
