Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
22 Eddig a két szomszédos test kölcsönös távolságára nem voltunk tekintettel, vegyük most ezt is számításba. — Gondoljunk a csúcsán álló, vizzel megtöltött valamely gúlára (5. ábra). A gúla csúcsán lévő nyíláson át kifolyó vizet utánöntéssel gondoljuk pótolva. Vizsgáljuk meg, mekkora sebességgel áramlik a viz a gúla belsejében. Fektessünk a gúla magasságán át egy- közű harántmetszeteket és gondoljunk arra a mértani tételre, amely szerint a gúla harántmetszeteinek területei a gúla csúcsától mért távolságuk négyzetével arányosak, akkor érthető, hogy a gúlában áramló viz sebességének a gúla csúcsa felé ugyanabban az arányban kell megnövekednie, mint amekkora arányban a gúla harántmeszetei kisebbednek, hogy épannyi viz folyhasson ki a gúla csúcsán, mint amennyi fönt befolyik. Tehát a gúlában áramló viz sebessége a gúla csúcsától mért távolság négyzetével fordítva arányos. Gondoljunk aztán valamely üres gömböt gúlákra osztva úgy, hogy csúcsaik a gömb középpontjában találkozzanak. Ebben az esetben a gúlákon át fektetett harántmetszetek egyközepü gömbfelületekké válnak (6 ábra). Ha e gömbnek valamennyi gúláját vizzel megtöltve, a csúcsukon kifolyó vizet a gömb középpontjából eltávolítva gondoljuk, akkor az egyközepü gömbökön át- áramló viz sebessége a fölvett gömb sugarának a négyzetével lesz fordított arányban. Áramló viz helyett gondoljunk aztán áramló éterre, amely valamely gömb középpontjában fekvő anyagi testre áramlik és benne elnyelődik, akkor ezzel igazolást nyer Newton gravitációs törvényének az a része is, amely a nehézségi erő nagyságát a vonzó középponttól mért távolság négyzetével fordítva arányosnak mondja. A térben találkozó testek pályájáról ugyanolyan képet kell alkotnunk, mint aminőt az érzékelhető testek kialakulásáról elgondoltunk. Közép- pontiasan találkozó testek egymásba ütköznek és összeverődve nagyobb tömegű testeket alkotnak, ferde irányban találkozók egymás körül, egy közös tömegközéppont körül örvénylenek. Napjainkban is észleljük e jelenségeket a kozmoszban. Kisebb tömegű testek (meteoritek) reáhullnak a nagyobb tömegű égitestekre, vagy bolygók gyanánt körülöttük keringenek. A nehézségerő az önmaguk körül forgó égitesteknek tengelyük kölcsönös precesszióját is okozza, ha tömegük részaránytalanul van bennük szétosztva, vagy ha tengelyeik ellenirányú forgásban és emiatt labilis ellensúlyban vannak. A girosztatikus éter hipotézisében nyilván nem lehet szó arról, hogy 5. ábra.
