Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
23 a nehézségi erő hatását eléje állított akadályokkal föltartóztassuk vagy meggyöngítsük, mert hiszen a kezünk ügyébe eső minden test éterből alakult ki és a teret elfoglaló éternek része és folytonos kapcsolatban van vele. Szintúgy nem gondolhatunk arra sem, hogy a nehézségi erő tovaterjedési sebességét meghatározzuk, mert hipotézisünkben a gravitáció az éter dinamikai nyomásának következménye, már pedig e nyomással szemben egyidejűleg az összenyomhatatlan éter reakciójából származó sztatikái nyomás áll egyszerre és mindenütt az anyagvilág minden részében. A gravitáció tehát nem időközökben lefolyó jelenség, minek következtében a terjedési sebességéről sem eshet szó. Az árapály. — ismeretes jelensége a folyadékoknak, hogy gömbalakot vesznek föl, ha szabadon lebeghetnek, ha egyoldalú nyomástól mentesek, vagy ha minden oldal felől egyenlő nyomás alatt állnak. A gömbalakjuk azonban eltorzul, amikor egyoldalú nyomás hat reájuk. Vegyünk szemügyre a térben szabadon lebegő és egymásra nehézkedő mlt tömeget (7. ábra), amelyek közül az egyik (nji) folyadék. Elméletünk értelmében a két tömeg között megkisebbedett dinamikai éternyomás van, minek következtében a folyadékgömbre egyoldalú nyomás hat, amely annak gömbalakjára torzitólag hat és valamelyes tojásdad alakot kölcsönöz neki, olyat aminő valamely edényből lecsöpögő vízcsöppé a leszakadása pillanatában. A lecsöpögő vízcsöppre ható oldalnyomás az adhéziótól származik és a csöpp leszakadásakor megszűnik. Felvett esetünkben azonban a folyadékgömbre ható oldalnyomás, amely a nehézkedéstől származik állandó, a folyadéknak tehát tojásdad alakját állandóan meg kell tartania. Egyenlő köbtartalom esetében a tojás-alakú folyadék felszíne nagyobb, mint amekkora a vele egyenlő köbtartalmú gömbé és a görbülete a nyomás oldalán is nagyobb, az ellenkező oldalán pedig utóbbinál kisebb ugyan, de még mindig nagyobb, mint amekkora a gömbé. Ez a jelenség nyilvánul meg a folyadék gömbénél kisebb mértékben a Föld tengerein és okozza a partjain az árapályt. A forgó földdel együtt forgó tenger kídudorodása azokon a helyeken megy végbe, amely helyek a Föld és Hold tömegközéppontján átvont egyenesbe esnek. Az árapályt a Holdon kívül tudvalevőleg a Nap is okozza, okozhatja azt azonban alig kimutatható mértékben bármely égitest is, hiszen az összenyomhatatlan éterben minden nyomáss gyöngítetlenül terjed tova minden irányban, — Érthető, hogy az egymással szemben álló folyadék vagy gáztömegek árapálya kölcsönös és a tömegükkel egyenes, kölcsönös távolságuk négyzetével fordított arányban van. Eterelnyelődés, — Térjünk végre rá az éterelnyelődés probléma-
