Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
17 elemek atomai összetételükben ugyan különbözők, abban azonban valamennyi megegyezik, hogy a szerkezetüket alkotó örvényeik nagy szögsebessége miatt igen nagy dinamikai nyomásuk és ennek megfelelően a térbeli éterrel szemben igen alacsony sztatikái nyomásuk van. Az atomok tehát az éter nagy tengerének alacsony nyomású helyei. E megállapításból aztán önként következik, hogy a térbeli éternek az atomokra, ezekre az alacsony nyomású helyekre kell áramolnia. Ami az atomokról áll, annak érthetőleg fokozottabb mértékben kell állania az atomok halmazáról a molekuláról és ezeknek halmazáról, a fizikai testekről. Minden érzékelhető testet, minden porszemet, minden égitestet az éter tengerében olyan alacsony sztatikái nyomású helynek kell tekintenünk, amely felé a világtéri éternek minden oldalról rá kell áramlania, még pedig annál bővebben, minél nagyobb tömeg felé történik az áramlása. Az éternek ebben az áramlásában részt kell vennie az éteráramban úszó minden összetett éterörvénynek, minden érzékelhető testnek is a maga külön éteráramával együtt. A nagyobb tömegű áram u. i. magával ragadja a kisebb tömegűt. Az éteráramok örvényének középpontjában aztán az áramot alkotó részek összeverődnek, az atomok molekulákká, a molekulák fizikai testekké, az éter elemi részei pedig ezekben folytatják kapcsolódásukat, illetőleg szétesésüket. Girosztatíkus éterünk értelmében u. i. az elemi éterrészecskéknek és a kevésbbé összetett éterörvényeknek kapcsolódási és szétesési folyamata az atomban, molekulában és fizikai testben sem szünetelhet. Sőt ezekben e folyamatnak sokkal gyorsabb ütemben kell lefolynia, mint a térbeli éterben, mert a kapcsolódásra alkalmas részek itt közel állnak egymáshoz és a labilis állapotban lévők pedig itt több bomlási lehetőségnek vannak kitéve. Egy-egy éteráram sebességének a középpont felé, amely felé áramlik, növekednie kell, mert a középpontban állandó negatív erő, t. i. alacsony sztatikái nyomás uralkodik. Miképen az áramló levegő a benne úszó füstöt, a zavaros víz a benne lebegő port a maga sebességével azonos sebességgel ragadja magával, azonképen kell a sűrű éteráramban lebegő és az éterrel azonos sűrűségű fizikai testeknek is az éteráram sebességével azonos sebes- séggel haladniok. Ha pedig az éteráram sebessége áramlása közben megváltozik, akkor a benne lebegő testeknek is részt kell venniök ebben a sebességváltozásban, legyenek azok akár kicsiny, akár nagy tömegűek, hiszen a sűrűségük azonos az éterével. Érthető tehát, hogy kicsiny és nagy tömegű testek egyaránt ugyanakkora gyorsulást mutatnak. Amikor azonban az éteráramban úszó testek szabad mozgásukban akadályozva vannak, akkor az akadályra gyakorolt nyomásuk, amely tömegüknek kinetikai energiájától származik, a tömegükkel lesz arányos. Ezt a nyomást mondjuk súlynak. A különböző tömegű testek tehát különböző súlyúak. Az érzékelhető testek felé és a vílágtérben találkozó éteráramok ha i
