Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935

14

szemmel láthatóan észlelhetünk. A vizörvényt valamely külső erő hozza létre, az éterét elemi részeinek forgási energiája.

Az atom kiképződésének elgondolt folyamatában nyilván nem gondolhatunk arra, mintha e folyamat bizonyos rendszerességgel és nyugodtsággal menne végbe. A forgó elemi éterrészeknek u. i. igen nagy haladó sebességük is van, amely miatt kapcsolódásuk még akkor sem jöhet mindenkor létre, amikor kölcsönös helyzetük kapcsolódásra alkalmas volna. A nyugodt folyamattal ellenkezőleg olyan képet kell az atom kiképződéséről alkotnunk, mint aminő képünk például az élő szervezetek világáról van. A természet épít és rombol és a romokból új életet támaszt. A girosztatikus éter világában ezt az építési és rombolási folyamatot sokszorosan hatványozott gyorsasággal végbemenőnek kell elgondolnunk. Az elemi és összetett éterörvények nagy sebességgel szünetnélküli ütközésben vannak. Nagy sebességük kinetikai energiája a már kialakult éterképződményeket is szétrombolhatja és gyakran szét is rombolja. Ezeknek a szétdarabolt részeknek aztán újra és a régitől talán egészen különböző alakú kapcsolódásokban kell majd résztvenniök. Szóval az egyszerű és összetett éterörvények kapcsolódásának és szétesésének folyamatában számtalan és igen gyorsan lefolyó fázist kell elgondolnunk, míg valamely atom hosszabb-rövidebb ideig tartó állapottal létrejön. Arra is kell gondolnunk, hogy az elemi és Összetett örvények kapcsolódása folytán létrejött alakulatban az ellensúly a túlságosan megnövekedett tömege miatt is fölbomolhat. Hasonló jelenséget tapasztalunk a szerves vegyületeken is, minél összetettebb valamely szerves vegyület, annál bomlékonyabb az.

Elgondolásunk az atomok kialakulásáról és fölbomlásáról tökéletes összhangzásban van a rádioaktiv anyagok körében szerzett tapasztalatainkkal. Az uránium és thorium sugaraiban és ezeknek az elemeknek emanációiban részint ismeretes, részint ismeretlen chemiai elemek atomait födözték fel a kutatók. Az alfasugarakban a héliumgáznak, a bétasugarakban az elektrongáznak atomaíra ismertek rá. E tapasztalati tények alapján jogosan következtethetünk arra, hogy a rádioaktiv anyagoknak valamennyi emanációja elemi vagy máris összetett éterörvényekből van összetéve és hogy bennük valamely ismeretlen chemiai elemek hosszabb-rövidebb ideig élő atomai rejtőznek. Nem kevésbbé illik bele elgondolásunkba az a felfedezés is, hogy a chemiai elemeknek atomait mesterségesen is föl lehet bontani. Szóval az az egyszerű természetű valóságok összetettekké formálódásának és az összetettek egyszerűre bomlásának gondolatát maga a természet tárja elénk és valóságosan reánk erőszakolja azt, ha nem is volna magától értetődő, hogy minden létező, amely részekből áll, szétbontható azokra a részekre, amelyekből összetevődött.

Kitűzött célunk azonban nem az atom szerkezetének súlyos prob-