Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1935
12 dalnyomásnak van kitéve az előbbi esetben, mint az utóbbiban. Ez az állandó nyomáskülönbség letéríti a testet az egyenesvonalú pályájáról. Szóval a forogva haladó testnek bárminő közegben centrális mozgást kell végeznie. Ugyanilyen centrális mozgást kell végezniük a forgó és haladó elemi éterrészecskéknek is. Az örvénylő viz részecskéit a súrlódás hozza forgó mozgásba, a girosztatikus éterben pedig az elemi éterrészecskék feltevésünk szerint már eleve forgó mozgásban vannak és forgó mozgásuk energiája a súrlódást is lehetetlenné teszi, aminek megértése végett helyén való lesz a következő megjegyzést fontolóra venni. A szilárd testeknek, valamint a gázoknak és folyadékoknak súrlódása — mely utóbbiakban a súrlódást viszkozitásnak szokás nevezni — mozgásakadály, amely a mozgó tömegeknek kinetikai energiáját kisebbíti. A súrlódásban látszólag eltűnt energia meleg, hang, fény, elektromosság stb. alakjában mutatkozik. E jelenségről azt mondjuk, hogy az energia szétszóródik. A girosztatikus éter körében ilyen értelemben vett súrlódás és energiaszóródás nincs. A szilárd testek súrlódásában az erőnek a kohézióval szemben, a folyadékokban és gázokban a tapadással szemben kell munkát végeznie. A girosztatikus éterben ilyen munkát nem kell az erőnek végeznie, mert ebben az éterben az elemi részeknél még elemibb részekre nyilván nem gondolhatunk, továbbá forgó mozgásuk miatt köztük sem kohézió, sem tapadás nem jöhet létre. Amit a girosztatikus éterben súrlódásnak lehetne nevezni, az a szomszédos elemi éterrészecskéknek újabb elhelyezkedése más örvényben, miközben forgó mozgásuk energiája sebességgé, gyorsulássá, majd fordított sorrendben az okvetetlenül keletkezett újabb örvényben az előbbivel egyenlő nagyságú szögsebességgé, szöggyorsulássá alakulót. Az éterben tehát örökös irány és helyváltozás van. Amikor valamely elemi éterrészecske más elemi éterrészecskének a haladó mozgását illetőleg örvénylő szögsebességét megváltoztatja, mindenkor ugyanaz az energia szerepel, amely a girosztatikus éternek sem meg nem nagyobbítható, sem meg nem kisebbíthető eredeti energiája. Ez az eredeti energia a girosztatikus éter elemi részeinek föltételezett haladó és forgó mozgásában van fölhalmozva és a természet jelenségeiben szünet nélküli kicserélődésben van. Az energia megmaradása elvének épségben tartása végett azonban föl kell tennünk, hogy amekkora mértékben a haladó mozgás enei-giája a kicserélődés folyamatában megfogyatkozik, ugyanabban a mértékben növekszik meg a forgásé. Ebben a sebességkicserélődési folyamatban tehát nem gondolhatunk energiaveszteségre, mert hiszen az elemi éterrészek kettős energiája épannyira természeti adottság, mint maga az anyag, amely a mozgások hordozója. A fizikai testek súrlódásában szétszóródó energia is végeredményben annak visszatérése az éterbe, amiből a fizikai test és az energiája származott. Összetett éterörvények. — Összetett éterörvényeknek keletkező-
