Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934
8 mosságot valóságos gáznak, elektrongáznak fogjuk tekinteni. Ezzel a megállapításunkkal bizony szokatlan módját vezettük be valamely új gáz föl- födözésének. A természetben előforduló külömböző gázak nagyobb mennyiségben csak kivételesen állnak rendelkezésünkre. Ilyen gázak például a földi légkört alkotó oxigén és nitrogén. Más gázakat rendszerint chemiai eljárással kell előállítanunk. Az elektrongázt is csak szórványosan leljük meg a természetben, nagyobb mennyiségben szintén külömböző eljárással munka árán kell azt előállítani. Míg azonban a gázak bizonyos fajtájának előállítása végett különféle anyagok közt válogatnunk kell, addig az elektrongáz előállítására minden fajta anyag alkalmas, érthetőleg azért, mert az elektrongáznak atoma, az elektron, elemi alkotórésze annak a föltételezett ősanyagnak, amelyből minden érzékelhető testet kialakultnak gondolunk. Az elektromotoros erő. — A nemelektromos, közömbös testben az elektronok a test atomaihoz, molekuláihoz kapcsolódnak és velük bizonyos ellensúlyi állapotban állnak, amely állapotukban elektromos hatást nem mutatnak. Rutherford ennek az ellensúlyi állapotnak szemléltetésére a naprendszerhez hasonló képet szerkesztett az atomról. Az atom rendszerében a középponti testecske egy ismeretlen összetételű, pozitív töltésű (elektronhiányos) mag. Az atom magva körül annyi elektron kering, mint amennyi a mag pozitív töltésének ellensúlyozására szükséges. Két vagy több atom egy molekulát alkot, amely körül szintén elektronok keringenek. Az ellensúly állapota a molekula és a körűié keringő elektonok között már nem olyan szoros, mint az atom rendszerében. A molekula rendszerében több-kevesebb elektron is lehet, mint amennyit a tökéletes ellensúly megkíván. A molekula tehát negatívnak illetőleg pozitívnak is mulatkozhatik, ami megfelel annak a tapasztalatnak, hogy a chemiai elemek némelyike negatív, másika pozitív elektromos tulajdonságot árul el. Minél nagyobb távolságban kering az elektron illetőleg az atom körül, annál lazább kapcsolatban áll az a maga középponti testével. Tapasztaljuk, hogy ezt a kapcsolatot különféle eljárással föl lehet bontani, az elektront ki lehet szakítani a maga rendszeréből. A kiszakított elektronok tömege negatív elektromosság gyanánt lesz észlelhető. De bárminő módon választjuk is el az elektront a maga rendszerétől, az elválasztás minden esetben munkával jár, amelyet valamely erőnek kell elvégeznie. Az erőnek ezt a munkáját nevezzük elektromotoros erőnek.4) Az elektronnak a megkötöttsége alól való fölszabadításának, azaz az elektromosság gerjesztésének a munkája lehet mechanikai (nyomás, ütés, dörzsölés), 4) Az „elektomótoros erő" kifejezés abból az időből maradt fönn, amikor a fizikai fogalmak az elektromosság körében még nem voltak szabatosan meghatározva. Mint fizikai műszó azonban még ma is használatos valamely áramforrás sarkain mutatkozó poteneiálkii- lömbség megjelölésére. (Kapocsfeszültség.)
