Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934
5 nem állandó, hanem az elektron sebességétől függő, változó mennyiség. Erre a jelenségre is van tapasztalatunk, amelyet Kaufmann-nak köszönünk. 0 u. i. a rádium bétasugaraiban mozgó elektronokon azt tapasztalta, hogy töltésüknek (e) és tömegüknek (m) hányadosa (—) annál kisebb, minél m nagyobb a sebességük. Az elektron tömegének változatlanságában alig lehet kételkedni, mert nem ismerünk a természetben olyan jelenséget, amelyben valamely test tömege a sebességének növekedésével megnagyobbodna. Ama hányados kisebbedése növekvő sebességeknél tehát csakis az elektron töltésének, azaz kinetikai energiájának kisebbedésétől eredhet. Ennek oka pedig az, hogy a gyorsabb elektron bizonyos idő alatt több akadállyal találkozik, mint a lassúbb ugyanaz alatt az idő alatt ugyanabban a közegben. Ama hányados kisebbedése tehát a mozgó elektron kinetikai energiájának a kisebbedésétől származik. Ezzel az elgondolással Faraday törvénye alapján megállapított töltés fogalmán sérelem nem esik, mert utóbbin relativ nyugalomban lévő, sztatikái elektromosságot, a haladó elektronokon pedig áramot, tehát dinamikai elektromosságot értünk. Az elektrongáz. — Megismerkedve a mozgó elektronnak kinetikai energiájával, gondoljunk a közönséges gázak szerkezetére és hasonlítsuk össze e két természeti valóságot, t. i. a gázt és az elektromosságot egymással. A gázt molekulák alkotják, amelyek nagy összevisszaságban ide-oda röpködnek és egymásba ütközve, mint a rugalmas golyók, egymástól távolodnak. Ugyanilyen mozgást végeznek az elektronok is valamely test elektromos töltésében. Belső mozgás tekintetében tehát semmi külömbség nincs a gáz és az elektromos töltés között. Az elektronoknak e szerepe az elektromosságban megegyezik a molekulákéval a gázakban. E két jelenség hasonlósága miatt az elektromosságot is gáznak, elektrongáznak, lehet tekinteni. Még szembetűnőbb lesz a közönséges gáz és az elektromosság hasonlósága, ha külső jelenségeiket is egymás mellé állítjuk. Előbb azonkan gondoljunk a melegnek dinamikai elméletére, amelyszerint a meleg a molekulák kine- _ tikai energiája. E molekuláris energia kelti tapintó érzékszervünkben a melegnek érzetét. Az elektromosságnak direkt észlelésére nincsen érzékszervünk. A molekuláknál többezerszer kisebb tömegű és sokezerszer gyorsabb elektronok kinetikai energiája nem kelt bennünk melegérzetet. Hatásának észlelése indirekt úton műszerekkel történik. Itt ne gondoljunk a nagyobb mennyiségű elektrongázra, nagy tömegű elektromosságra, amely testünkre rombolólag, idegrendszerünkre bénítólag hathat. Az elektromosságnak utóbbi hatását épugy nem lehet érzékelésnek mondani, mint ahogyan nem mondhatjuk érzékelésnek a tűznek a testeket szétromboló, a kőzeteket megöl-
