Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934
4 Az elektron töltése. — Valamely test elektromos töltésén azt aZ elektromos tömeget értjük, amely a testen kimutathatólag jelen van. Ha a test töltése elektronoktól származik, akkor az negativ, ha elektronhiánytól származik, akkor pozitív. Az elektron töltése tehát negativ, mert az elektromosságnak egy atomától származik. Az elektron töltésének ilyértelmü meghatározása esetében az elektromosságnak valamely önálló, az érzékelhető anyagtól külömböző, szubstanciának kellene lennie, olyféle szubstanciá- nak, amely az elektront is tölti. E véleménnyel szemben az elektron töltéséről más véleményt is fogadhatunk el. Ugyanis, minthogy a tudósok meghatározása szerint az elektronnak anyagi tömege, és tapasztalataink szerint mindenkor nagy sebessége is van,2) kinetikai energiájának is kell lennie. Az elektron tömegében nyilván nem gondolhatunk a kezünk ügyében levő testek anyagára, például a rézre, vasra, stb.-re, amelyről az elektron levált, mert hiszen az elektronok mindenkor azonosaknak mutatkoznak, bárminemű testről váltak is le, hanem valamelyes egynemű, mondjuk valamely ősanyagra kell gondolnunk, amely minden érzékelhető testnek is alapanyaga. Gondoljunk aztán arra a fizikai alapigazságra, amelyszerint az anyagvilág összes jelenségei mozgásjelenségek, és hogy e mozgásokban az anyagvilág energiájának kinetikai és potenciális alakjai állandó, soha nem szünetelő kicserélődésben vannak, hogy tehát az elektromos jelenségeknek is ilyen energiakicserélő- dési folyamatoknak kell lenniök, akkor az elektron töltéséről fizikai ismereteink körébe illeszkedő fogalmat alkothatunk magunknak. Tudjuk ugyanis, hogy a V potenciálon3) álló elektronnak e elektromos töltése eV munkaelvégzésére van képesítve, de azt is tudjuk, hogy ugyanezt a munkát elbírja végezni az elektron, ha az m tömege v sebességgel halad, hogy tehát eV = jjlV 2 —v—— E két kifejezés azonossága alapján mondhatjuk, hogy az, amit az elektron töltésének szokás nevezni, az elektron kinetikai energiája. E megállapításból nyilván az is következik, hogy az elektron elektromos töltése s) Wehnelt A. az izzó testekből kiáramló elektronok sebességét 1 '6.108.—l'07.109cm. sec ‘-nek (1600—10700 km. mp.-kint) találta. A rádium bétasugaraiban haladó elektronok pedig megközelítik a fénynek 300.000 kilométeres sebességét másodpercenkint. Az elektronok sebessége tehát többezerszer nagyobb, mint a hidrogénatomé, amelynél gyorsabbat pedig az ismeretes gázok körében nem ismerünk. 3) Az elektromos potenciál (V—-l~) és potenciálkülömbség (Vl—V% ———) az a munka, amelyet az e elektromos tömeg a tőle Г távolságban fekvő elektromos tömegegységen el bír végezni. Azt is mondhatjuk, hogy az elektromos potenciál az elektromos tömegegységnek a tőle r távolságban fekvő e elektromos tömegre vonatkoztatott helyzeti energiája. Föltevésünk értelmében valamely test elektromos töltésének annál magasabb a potenciálja, minél gyorsabb elektronok vesznek benne részt. Az elektromos potenciálkülömbséget feszültségnek is szokás mondani, ami a nyomással egyértelmű, eltekintve ennek irányától.
