Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934
Ha az indukáló áram erőssége két szélső érték között szakaszosan változik, akkor az indukált áramnak is ugyanilyen szakaszos változásai lesznek. Elméletünk értelmében minden indukciós jelenségben ható ok gyanánt az elektron precessziójának о és 2n között változó értékei szerepelnek. A mágneses indukció. — A mágnesség lényegéről szerzett ismereteink alapján előre láthatjuk azokat a jelenségeket, amelyeknek valamely mágneses mezőbe helyezett közömbös vezetőn jelentkezniök kell. Ugyanis a mágneses mezőnek egyfelé irányított és azonosan forgó elektronai forgásuk kinetikai energiájával precesszióra kényszerítik a mezőben álló vezetőnek elektronait, t. i. azokat, amelyeknek tengelyiránya és forgása külömböző a mező elektronaíétől. Ezek a precedált elektronok aztán a mágneses erővonalakra merőleges síkban eltolódnak és a vezetőnek töltést adnak. (V. ö. az influencia és a voltaindukció jelenségével). Ha a vezető töltését elvezetjük, a vezetőn elektronhiányos molekulák maradnak vissza. A közömbös vezetőnek a mágneses mezőbe történt elhelyezésekor tehát ugyanakkora munkát kell végeznünk, mint amekkora a mágneses mezőnek precessziót végző munkája. Amikor a vezetőt a mágneses mezőből kiemeljük, az elektronhiányos molekulák és a mező elektronai közti kapcsolatot kell szétszakítanunk, ami ismét munkával jár. Elektromos áramot fejlesztő gépeinknek is ezt a kettős munkát kell elvégezniük. Észrevehetjük, hogy a mágneses indukció fordított sorrendben ugyanaz a jelenség, mint a mágneses mezőbe jutott és elhajlott katodsugáré. Utóbbiban az elektron sebessége a mágneses mezőben planetáris szögsebességgé, a mágneses indukcióban pedig az elektron planetáris szögsebessége haladóvá lesz. Az indukció és az influencia jelenségei szembetűnően igazolják az anyagvilágnak azt az alaptörvényét, amely szerint az anyagvilág összes energiája benne mozgás alakjában van fölhalmozva. Ha az energia nagyobb tömegeket nem bír megmozgatni, akkor az anyagnak legkisebb részeit kényszeríti mozgásra, ami az energia megmaradásának elvével tökéletes összhangzásban van. Visszapillantva az egyen- és váltakozó áramok jelenségeire megállapíthatjuk, hogy az egyenáramban bizonyos sebességgel haladó, a váltakozóban pedig bizonyos szögsebességgel forgó és precedáló elektronok szerepelnek áramot alkotó tényezők gyanánt, továbbá azt, hogy mindkétfajta áram erőssége az áramban résztvevő elektronok számával arányos. Az elektromágneses hullámok. — Elektromágneses hullámzásnak azt a mozgási jelenséget nevezzük, amelyben az elektromosságnak és mág- nességnek egyszerre jelentkező, de irányukra nézve egy derékszöggel elfordult hatását észleljük. Elméletünk szerint az elektromágneses hullámzó mozgásnak forrása a tengelye körül forgó elektron, E jelenség szemléltetésére 2- 17 -
