Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1934
12 szögsebességének kinetikai energiájával a mágnességnek, haladó mozgásuk sebességének kinetikai energiájával pedig az elektromosságnak munkát végző erőit hozzák létre. Ha az elektronnak tömege m, a sebessége v, a tehetetlenségi nyomatéka a szögsebessége >», akkor a kinetikai energiája Tn vP“ — < ico^,--------- ' Minden elektromos, minden mágneses, minden elektromágneses jelenségben az elektronnak e kettős energiája szerepel, mint valamely titokzatos erőforrás. A forgó elektron szabad tengelyének stabilitása az, amit Maxwell az ő szép teóriájában a mágnesség tehetetlenségének tulajdonít. Az elektron forgó tengelyvégeinek szokásos elnevezésére nézve a fenti kísérletből, vagy a szolenoidból, megállapíthatjuk, hogy az északi sarka ott van, ahol a forgása, vele szembe nézve, az óramutatóéval megegyezik, tehát pozitív. Feltűnő hasonlatosság van a mágneses mezőben körbe hajlott katod- sugár és valamely elektromágnes között. Mindkettőben áram kering a mágneses erővonalak körül. Energiaeloszlás szempontjából a két hasonló jelenség közti külömbség abban van, hogy a katodsugár esetében a mágneses erővonalakban fekvő elektronok forgási energiája kényszeríti a katodsugár elektronjait precesszióra, az elektromágnes esetében pedig az áramban haladó elektronok energiája cselekszi ugyanazt a vasmag elektronaival. További következtetések. — A mágneses mezőn átvezetett katod- sugárnyalábunkon nem veszünk észre valamelyes jelentékeny szóródást. A sugárnyaláb minden sugara egységesen hajlik el a mágneses erő irányának megfelelően majd az egyik, majd a másik oldalra. E jelenség igazolja, hogy a katodsugarakban mozgó elektronoknak forgó tengelye a sugárzás irányával esik egybe, továbbá azt, hogy valamennyinek a forgása azonosan pozitív irányú. E tényből ismét arra lehet következtetni, hogy. az elektronoknak már irányított tengelyükkel kellett a katodot elhagyniok. Ennek okát abban találhatjuk, hogy a katodsugárzást okozó elektromotoros erő eredményesen csak azokat az elektronokat lökheti ki a katodnak atomaí, illetőleg molekulái körüli bolygószerű pályájukból, amely elektronok érintői sebbességének az iránya, pályájuk egy helyén, egybeesik az elektomótoros lökőerő irányával. Ebben az esetben u. i. az elektron pályájabeli sebessége a lökőerő gyorsulásával nagyobbodik meg, és e megnagyobbodott sebességgel megnagyobbodott kinetikai energia szakítja le azt a maga középponti testéről. Ez nem történhetik meg azokkal az elektronokkal, amelyeknek érintői sebessége más irányú. Ebben a körülményben találhatjuk magyarázatát annak a jelenségnek is, amelyszerint a katodsugarak a katod felszínéről minden irányban egyenes vonalban sugároznak szét. Az elektomótoros erő szerepének bármi módon előállított áramforrásban és az áram vezetőiben is ugyanolyannak kell lennie, mint aminőnek azt a katodcső sugaraiban megismertük. Bármely áramforrásból kiinduló elektronáramban az elektronok pozitív forgásu ten-
