Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1933
0 0 0 Anni felices laetitiaeque dies Adolf apáturunk tizedik éve áll a magyar Claravallis élén! Az időnek kettős arca van : egy külső és egy belső. Amazt a világtörténelem vívódó ekéje szántja végig és szaggat fel rajta mély barázdákat, hogy útja legyen a holnapok új vetésének, eszmék és sorsok friss hullám- verésű kalászainak, hadd érjen bennük teltebbé és igazabbá az élet. Emezt pedig a lélek láthatatlan magánya mélyíti meg, szétoldja benne az évek leélt történetét, az események elborult vagy magába roskadt terhe alól kiemeli a lét felragyogó értelmét s ezen át kilátást nyit a végtelenségbe felszabaduló vonzalmaknak. Adolf apáturunk az idő e kettős vílágítású fényében áll, midőn áthalad apátsága tizedik esztendején. Ez az idő az élet sima szabású rendjében nem történelem-mérő erejű, de ma, amikor percek hordozzák századok súlyát és kockázatát, önmagában is elég arra, hogy mértéket mintázzon és remekeljen egy nagystílű élet arányairól. E mérték történelmi képességű valóságában s távlatában látja Apáturát a szeretet örömével Öt szemlélő Rendje. Tíz éve már, hogy Adolf apátúr ihleti Rendje útjait. Egymaga volt mindig a Rend, de mindig több volt, mintsem fölélte volna a történelem. Az idő szándékait az Isten üzeneteiként fogadta s a ciszterci élet fejlődő igényeibe stilizálta bele azokat, úgy, mint középkori apátősei gót dómok áhítatába építették a XII. század nagy törekvéseit. S miközben a világtörténelem áramlása szinte irracionális feszültségűvé válik s az „imperium mundi“ démoni bálványa körül tombol, Adolf apátúr csendes, szent iskolákat emel, ezeréves harangszóval még jobban a magyar föld sebzett, megingott rögeihez köti az ősi vérü búzát, megfinomítja Rendje lelkiségét, jövőnyílásra neveli az új magyar nemzedéket, az „imperium animi“ erkölcsi hevületére nemesíti a toll, a kasza, az eke, a húr lendületét. . . harmonizálja az idők megbomlott járásának ritmusát. így jöttek be nyolcszáz évvel ezelőtt a ciszterciek a termés-nyerseségű Magyarországba, s így folytatja útjukat, így spiritualizálja az események materializmusát ciszterci lelkének kegyelmi gazdagságával Zirc apátura. . . . Emeld áldásra hófehér, imádságos kezedet jóságos Atyánk!: Boldog kalász ringjon a szomorú magyar földön! Boldog hit virágozza tele a virágtalan magyarság ifjú lelkét! Boldog Claravallis legyen a szenvedéstől megszentelt Magyarország kiderült holnapja! Ez legyen jubileumod egyetlen és minden hálaadó éneke!
