Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

- 5 Elcsodálkozék Petrus apátúr és mondá: Mit jelentsen ez hirtelen változás, fiaim ? És mindenki hallgata. Rám tekintvén pedig Petrus apátúr, legkisebb fiára, mondá: Szólj te, fráter Anianus, kinek Isten irgalmából az betűn és szón néminemű hatalmad vagyon. Atyám, szólék alázatosan, ne kérdezd mi kívánságunkat. Mivelhogy szívünk egyik fele vágyakozik Béla király úr országába mennie, de az másik fele vágyakozik itt maradnia mi édesanyánk, Clara Vallis monostorában. Ne kérdezz azért bennünket, de sorold ki magad az tizenkettőt. Ha te mondod, az szent engedelmesség megkönnyíti szakadásunkat. Könnybe lábada jó atyánk, Petrus apáturunk szeme, mert kezdettől fogván igen szereti vala ő fiait, szerzetes testvéreit. Mondá azért: Veni Creator Spiritus, jövel Szentlélek Úristen, hogy legyen az én szavam az jó Isten akaratja. És kijelölé az messze útra fráter Robertust, hogy lenne prior Bakony monostorában. Fráter Gallust, hogy lenne subprior és az megtérő raagyari testvérek mestere. Fráter Benedictust, hogy lenne majdan az bakonyi szentegyház őre. Fráter Piacidust, aki leszen cellerárius, fráter Lazarust, hogy lenne portárius. Fráter Theobaldust és Godofredust, Simont és Rajnaidust, Odót és Odilót, kik külömb-külömb kézi mesterségek tudósai. És legutoljára legkisebb fiát: fráter Anianust, hogy lenne Béla király monostorában tanító és Íródeák. Végezetül mondá : Az tizenkét testvérek atyjául, Clara Vallis leányának apátjául pedig rendelem az én kedves fiamat fráter Humbertust, aki is jócselekedeteinek szövétnekével világoskodni fog ő tizenkét testvérének és király úr magyari népének. Az tizenkét fráterek pedig meghajolván fráter Humbertus előtt, háromszor mondák : Deo gratias ! Miklós ispán úr, mert ez nevezeti király úr követének, átadá az fráter celleráriusnak, avagy gazdának Béla király úr jeles ajándékait, úgymint szentegyházi drágamívü arany- és ezastinarhákat, testiruhára való posztókat és bőröket, és az Bakony erdeinek az hosszú úton megszáradt virágaival ékesíté meg Asszonyunk Máriának oltárképét. Elvégezvén ezeket, néhány napokig megpihene vitézeivel az vendégszálláson. Eljőve hetednapra az elválás órája. Clara Vallis valamennyi szerzetes fia megjelönék az szentegyházban, hol is Petrus apátúr az fölséges Sacramentom áldását osztá ki fönt elésorolt tízenhárom fiára, Miklós úrra és vitézeire, kik is az magyari földre kísérendik őket. Akaszta ez után nyakába Humbertus apátúrnak sinóron függő silány fakeresztet, hogy ez lenne jele ő hatalmának. Szentegyházi készségeket is oszta szét az tizen-