Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1931

— 14 Ebben az időben, mikor egy tanár tanított minden tárgyat és osztályozott, sőt az eminenseket és bonus-okat még sorszámba is szedte, ha sok jó tanuló került össze egy szerencsés összetételű osztályban, bizony nehéz volt a jelesek között is a legeslegelső helyet megtartani. Szarvas Gábor osztályának 50 "/„-a pedig mind eminens volt s ezek között is végig állhatatosan a sarkába tipródott és vele vetélkedett Klemm József, Gombárovics Mihály, Bermüller, .lovánovics Pál, Füry Sándor és Kulisics Ferenc: mind . . mind eminensek ! A 48-as idők hatásaképen Nagy Rókus már a II. félévben nem sorszámozta meg a jeleseit. Ezt a sorszámozó rendszert egy helytartósági rendelet — okul hozván fel a személyválogatás könnyű lehetőségét — csakhamar meg is szüntette. Jellemző a régi iskola latin tanítására, hogy Szarvas Gábor mindjárt az első évben megkapta a Miszura István-alap 50 váltóforintját, azért mert a latinul értő nagyközönség előtt — első éves kis diák létére — latin párbeszédet tudott folytatni vetélkedő társával. Ezért neve az „Ertesítvény"ben csillaggal volt kinyomtatva! Tudjuk róla, hogy ő is résztvett költőlelkű tanárának, Nagy Rókusnak, egy akkor divatos eccloga-előadásán, melyet a kerületi főigazgató tiszteletére a ferenciek előtt levő téren játszottak el. Szabad óráiban az énekben és az olvasásban lelt nagy gyönyörűséget. A kóruson csengő hangjáért előénekesnek választották ki tanárai. A Nagy Rókustól nagy gonddal gyűjtött ifjúsági könyvtár Vörösmarty, Jósika és Czuczor köteteit mohón olvasta. „Jó tanuló, csöndes gyerek volt — így jellemezte első életrajzírója előtt egy osztálytársa — ha olyan magamfajta pajkos fiú volt volna, többet tudnék felőle mondani." 1848-ban, mikor Szarvas Gábor az utolsó diákévét járja már, máj. 2-án megjön Fogarassy Mihály főigazgató circumspectusos rendelete, mely szorgalmazza, hogy a tanévet július 31-dike helyett már pünkösdkor fejezze be az intézet, mert kell, hogy „mind a szülék a honnak mostani idejében megnyugodhassanak, mind a tanárok a jövendő tanrendszer (Entwurf) előkészítésében, amennyiben fel fognak szóllíttatni, közremunkálkodhassanak." Június 10-én be is zárták a jó ferencrendiek a gimnáziumot. A 16 éves Szarvas Gábor is odaállt a nemzetőrkapitány elé, hogy vegye fel nemzetőrnek. A kapitány azonban a tejfelesszájú diákot •— elutasította. Mivel Nagy Rókus könyvtárában Czuczor Gergelynek, a bencés szerzetesnek költeményeit mód felett megkedvelte s mivel a Dunán az itt rakodó tutajosokkal könnyen fel lehetett utazni Győrbe, meg Pannonhalmára, ő is, mint Tóth Kálmán, bencés novíciusnak csapott fel. De négy év alatt, miközben az érettségit is letette, ráeszmélt, hogy nincs hivatása, s 1852-ben kilépett. Otödféléven át jogászkodott, harmadfélévig gyomorbajával itthon betegeskedett szüleinél. Itt megismerkedett Stoczek György, Kolmár József és Klamarik János tanárokkal, kik mind neves emberek és a négyszólamú ének lelkes hívei voltak. A közös eszmények, meg a magyar dal elválaszthatatlanokká tették a jóbarátokat. A 25 éves ifjú, hatásuk alatt, az 1856—7-dik tanévben újra belekapcsolódik annak az iskolának az életébe, melyet 16 éves korában elhagyott. Az 1856—7-iki Értesítvény-ben ugyanis már a rendkívüli tárgyak rovatában ezt olvassuk: „Meg kell itt emlékeznünk Szarvas 4. évi jogász úrról is, ki itthon létének néhány havában, még mielőtt intézetünkben világi