Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

- lé Iával megemlékező tisztelőt szerzett magának. Látszólag szívós szervezete hosszú, érdemszerzésre bő alkalmat nyújtó életet ígért neki. Senki sem sejtette s ő maga sem gondolta, hogy a szervezetében lappangó, életerejét fokozatosan őrlő szú munkája oly hamar tragikus teljesedésbe menjen és örök tétlenségbe fojtsa azt a felbecsülhetetlen használható energiát, melyet további élete magában rejthetett. 1928 nyarán szinte átmenet nélkül oly súlyosra fordult szívbaja, hogy már akkor minden pillanat a véget hozhatta számára. Két hónapos gondos kezelés után Balatonfüreden keresett gyógyulást. Itt újabb két hóriapos kúra következett, s ennek kedvező hatása bizakodó reménnyel töltött el valamennyiünket. Szentgotthárdra helyezte azután a zirci Apátúr Őméltósága ideiglenes nyugalomba. A monostor csendje, a vidék üdítő természeti adományai, a kisvárosi élet derűs egyhangú lüktetése mind adott tényezői voltak a lábadozásnak, fokozatos gyógyulásnak. A megboldogult minden levelében megelégedéssel számol be jobbulásáról, hamarosan egészségesnek érzi magát. Annál fájdalmasabb volt csalódásunk, mikor ez év január elején pár hetes helyettesítésre Bajára jött. Azok a messze néző szemek már nem a bakonyi tájak távlatait keresték, azok már belecsodálkoztak egy más világba, melynek közelségét ösztönösen érezhette a lélek, bár az önámító képzelődés az egészség vértezetének hiú káprázatában messzire hitte magát tőle. Az energikus modor tehetetlen bágyadtságba fulladt, az izmok ruganyossága nehézkes vánszorgássá roskadt. Türelmetlenül várta a napot, melyen visszatérhet Szentgotthárdra. Február 20-án utazott el tőlünk és 22-én már megjött a hír, hogy Majtényi Erik déli 1 órakor meghalt. A nyugati határ mentén eggyel több lett a magyar sírok száma, a mely alatt a nemzettest és az Egyház tagja várja s talán az örök világosság fényességében már látja a nemzeti és a Krisztus-i feltámadást. Csaplár Konrád.