Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1929

-löket oly nagy szeretettel fogadott szivébe. A gyermekek fájó zokogásába belevegyült a szülőközönség gyásza: siratták legdrágább kincseiknek őrzőjét, melegszívű nevelőjét és oltalmazóját. Rend- és munkatársai a testvéri és baráti szív hangtalan, de belülről annál jobban feljajduló megrendülésével fájlalták, hogy a fiatal életben felhalmozódott energiák érzést és értelmet termékenyítő sugárzása megszűnt, egy értékes munkás kidőlt a sorból, kevesebb lett a magyar feltámadás építőinek száma, A nagy veszteségben megnyugvást nyújt valamennyiünknek az a reménye, hogy a mindenható Isten, aki „változtatja az időket és időszakokat, aki megszüntet és alkot országokat, ki a mély és elrejtett dolgokat kinyilatkoztatja és tudja a sötétben történteket", azzal az irgalommal, melynek nincs mértéke, azzal a jósággal, melynek végtelen a kincse, azzal a bölcseséggel, mely „elér végtől-végig erősen és elrendez mindent kellemesen", kiválasztottjai közé fogadta őt és magához emelte. Majtényi Erik 1894 nov. 3-án született a Ciszterci Rend Akiipuszta nevű birtokán. A Bakony szivében, magasba sudárzó fenyők és kemény derekú tölgyek rengetegében kezdett fejlődni magas, szálegyenes és izmos ifjúvá. Nyiladozó lelki világát sokszázados történelem megszentelt emlékei táplálták. Kelet felől a zirci apátság tornyai nyúltak magasba a távol ködének sejtelmes félhomályában, nyugaton nem messze az ősi bakonybéli apátságot rejtette mélyében az erdő, délfelé a verőfényben megcsillantak a veszprémi templomok keresztjei, Kiemelkedő dombtetőről a Balaton sima tükrének csillogását lehetett látni a messzi látóhatáron, közelben pedig körös-körül százados fák lombkoronái susogtak meséket letűnt dicsőségről, átélt fájdalmakról, régi viharok múlásáról, újabb születéséről, levert pogányokról, megdicsőült szentekről, magyar bánatokról, magyar reménységekről. Bizonyára ennek a környezetnek hatására lett a tekintete olyan messzire néző, távolba révedő. Gimnáziumi tanulmányait a pápai és komáromi bencés, a veszprémi kegyesrendi és az egri ciszterci rendi főgimnáziumokban végezte el. Az Eszterházy grófok régi fészke, a szabadságharc hősi vérrel öntözött bástyafalai, az Árpádházi királyok hagyományaitól szentelt város, a dicsőséges múltú végvár történelmi levegője meggyökereztette a német anyanyelvű ifjúban azt a törhetetlen soviniszta magyar érzést, amelyet az Új földesúrban személyesít meg a költő. A komáromi diákévekben kedveli meg a modern sportot, melynek élete végéig lelkes barátja volt. Valószínűleg ennek túlzásig menő gyakorlása vetette el magvát korai halálának : már ebben az időben fejlődik ki szívbaja. Hittudományi és bölcseleti tanulmányait Budapesten a Rend főiskoláján, illetve a Pázmány Péter-Tudományegyetemen folytatta. Ezeknek befejezése után 1919 dec. 28-án pappá szentelték. A Rend budapesti gimnáziumában eltöltött gyakorló év után 1920—21-ben Előszállásom 1921—23-ban Hercegfalván, majd 1923—24-ben Szentgotthárdon működött mint segédlelkész. Tanári pályáját 1924-ben Baján kezdte meg és itt is fejezte be 1928ban. Ez a rövid négy esztendő, amit körünkben töltött, zavartalanul mult el csendes, de eredményes munkában. Munkatársai és tanítványai egyaránt szerették az energikus, de jószívű embert. Négy év kevés idő, de ezalatt is megértő lelkével és egyszerű közvetlenségével nagyon sok jóbarátot és há-