Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 81 fölött, amelyet Krisztus szerzett. Pünkösdöt és oktáváját a Szentlélek Isten kultusza járta át : a diákmisék és exhortációk ennek szolgálatában állottak. Az Urnapi körmenet hatalmas méretű manifesztációja Krisztus Király előtt egyúttal az ifjúság öntudatos hódolata volt az Oltáriszentségben elrejtetten közöttünk élő Istenember személyével szemben. Március 21—23. napjain tartottuk az ifjúság számára a lelkigyakorlatokat, amelyeket dr. Tóth Ev. János, intézetünk volt hittanára vezetett. Szeretettel vették őt körül a tanulók, és szavai, amelyeket az ifjúság iránti szeretete sugalmazott, mély hatást keltettek. A belső megújulás napjai voltak ezek, — erről tanúskodnak a följegyzések, amelyeket a tanulók a hittanárnak a lelkigyakorlatok után bemutattak. Április hó 4-én a tanulók nagy része megtekintette a „Gyónási titok áldozata" c. filmet, június 3-án meghallgatta dr. Nyisztor Zoltán pápai kamarás előadását a csodálatos kegyelmi adományokkal kitüntetett Neumann Terézről, végül ott volt a belvárosi plébánia templomban junius 10-én tartott egyházzenei hangversenyen. Öt izben (szept. 16., nov. 5., dec. 16., márc. 23. és június 21.) közös szentgyónás és szentáldozás emelte fel és erősítette meg a jóért küzdő, de gyönge diáklelkeket, azonban e négy napon kivül az egész év folyamán ünnep és vasárnapokon igen sokan járultak az Oltáriszentséghez s táplálták lelküket az étet kenyerével. A vasárnapi és köznapi szentmise-hallgatás a régi rend és beosztás szerint történik. A hittanár az I—VI. osztályokban missziós bizottságokat jelölt ki a missziós gondolat ápolására s a tevékeny munka vezetésére, amelynek igen szép eredménye volt nemcsak erkölcsi téren, hanem anyagiakban is. A tanulók missziós munkáját a Mária Kongregáció ezirányú működése egészítette ki. Az IsLen ügyéért való lelkesedés más téren is megnyilvánult a tanulók részéről. Február havában a hittanár felszólítására a kat. tan;ilók 165 pengőt gyűjtöttek össze a városban a bslvárosi plébánia-templom restaurálására. Az ifjúság mélyebb vallási életének ápolására két intézmény működött intézetünkben. Az Élő Rózsafüzér Társulat 92 taggal az alsó három osztályban s az ifj. Mária kongregáció (40 tag és 20 jelölt) a IV—VIII. osztály tanulói között. Egészben véve vallási és erkölcsi téren a tanulók igen szép buzgóságot tanúsítottak. Különösen örvendetes volt az a lelkesedés, amellyel elég nagy részük a szigorú kötelességen felül is részt vett mindabban, ami lelke nemesítését szolgálta. Nem kevésbbé igyekeztünk lángban tartani ifjúságunk lelkében a hazafias érzést is Egy percre se húnytuk le szemünket a vártán. Bizakodva emlegetjük, hogy a tíz év óta ránk nehezedő sötétség mintha oszladozna már, s a napsugár, ha félve is, ha bátortalanul is, de elő-elővillan. Jól érezzük, hogy nekünk magyar tanároknak, mint valamikor őseink táltosainak, ott kell állnunk napköltekor a lét és nem lét meredéke fölött, hogy ezer és ezer tanítványunk kórusával köszöntsük a megváltó pillanatot, amely lehet újabb véráldozatot, de bizonyos, hogy még több verejtéket kíván. Erezzük, hogy nekünk szerzetes tanároknak ott kell állnunk az oltár újra gyuladó tüzénél, hogy ezer és ezer ajaknak dirigáljuk a Miserere-t a múlt bűneiért, Tedeumot a megszabadulásért, Veni Sancte-t a szebb jövendőért. 7