Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 8á ­Ilyen lelkiséggel eltelve használunk ki minden alkalmat és módot, hogy fiaink szívében a fájó és mégis büszke és mindig munkás hazaszeretet érzését tápláljuk. Ezt a nemzeti fájdalmat élesztgettük október 6-án, hősi halottaink ünnepén és Trianon gyásznapján, ezt a büszke, gerinces magyarságot egyene­sítgettük március idusán, nemzetünk és nemzeti nagyjaink örömnapjain. Munkás és áldozatos hazafiétzésre buzdúltak ifjaink az intézeten kívül pl. a Leventenapon, mikor fölvonul előttük a megye és város szebb jövőért fáradó s°rege, arra buzdülnak az intézet falain belül, mikor tisztelegve haladnak el hősi halottaink emléktáblája előtt, mikor megadják a köteles tiszteletet a nemzeti zászlónak. A hazafias kegyelet állította cserkészcsapatunk díszőrségét halottaknapján az emléktábla mellé, ahol a távoli jeltelen sírok gyászolói könnyeztek és imádkoztak, meg a temetőbe az uzsoki hős, Csermák Mihály ezi-edes; és többi hősi halottaink sírjához. A nemzeti és magyar gondolatnak akarunk a névmagyarosítás sürgeté­sével is szolgálni. Ismételjük ez ügyről múlt évi e helyen írt megállapításain­kat : Aki nyilt szemmai figyeli ellenségeinknél a nemzetiségi és iskolai viszo­nyokat, igazat fog adni törekvéseinknek. Akinek íáj az, hogy idegen földeken, a sportok százféle fcjtáiban, idegen nevű magyarok v'szik győzelemre a magyar lobogót, helyeselni fogja szándékunkat. Aki vallja azt, hogy kis áldozat odaadni az idegen nevet, amikor százezrek életüket és vérüket adták a magyar gondolatért: az mellénk áll és gyámolít bennünket. Nagy kár, hogy a belügyminisztérium ezt a nemzeti ügyet nem kezeli eléggé megértő módon s nem megkönnyíteni, hanem minden áron megnehezíteni igyekszik. Pedig ezzel úgysem teszi már jóvá a múltban e téren elkövetett bűnöket. 7. Fegyelmi és tanulmányi ügyek. Fegyelem dolgában nincs különö­sebb panaszunk ez évben sem. Az intézet féltve őrzi a hagyományokat, amelyeket még bold. Szenczy Győző és Fölkér Gusztáv igazgatók alapoztak meg. E hagyományokat egészítették ki és reformálták az újabb pedagógia kívánalmaihoz a cisztercita iskolák számára a múlt évben kiadott közös fegyelmi szabályok. Komolyabb büntetésre, leszámítva néhány igazgatói megrovást, nem került sor. Tanulóink tudják, mivel tartoznak Istennek, szüleiknek, tanáraiknak, az intézetnek és egymásnak: ez az állandó és a lelkekbe vésődött tudat megőrzi őket a fegyelem korlátai között. Ha akad­nak is apróbb kihágások, hiszen az ifjú fában sokszor túlságos sok az életerő, a kölcsönös bizalom és szeretet a tanár és tanítvány között könnyen helyre­állítja az egyensúlyt. Ismeretterjesztő előadásaink között ezidén is három-négy olyan tárgyat ölelt fel, amely a szülői értekezleteket helyettesítendő a házi nevelés és fegyelmezés szükségét és módjait hangoztatta. Mert ezen a téren sok még a kívánni való. Azért hangsúlyozzuk a szülői látogatások óráin is, hogy a család és az iskola egymásra vannak utalva és csak közös munka tudja az ifjú lelket egyenes úton tartani. A nap egyik felében az iskola őrködik a gyermek felett, de a másik felében a szülői házra hárúl a felelősség. Az idő beosztása, a barátok megválogatása, gondos napirend és annak ellenőr­zése szeretettel párosult szigorúsággal: ennyi a házi nevelés alapja. Kezet kézbe téve így tüntetjük el az apróbb foltokat is. A tanulmányi előmenetel, ha ingadozó is évközben, év végén meg­nyugtatónak mondható. Rostálás után marad meg a tiszta búza: irgalmas

Next

/
Thumbnails
Contents